Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
Egy Késői kori múmiakoporsó restaurálása
A restaurálás folyamán a tisztítás és, konzerválás párhuzamosan történt. A koporsó egész felületének áttisztítása során az eredeti festékréteget a pergő és meglazult területeken tisztítás közben kellett konzerválni, azaz rögzíteni. A fejtetőn levő, erősen ráragasztott hamis vászonréteget oldószer segítségével (alkohol, aceton) mechanikus úton kellett lefejteni (4. kép). így váltak láthatóvá az eredeti facsapok, valamint az újkori fapótlás. A hamis vászonréteg alatt eredeti festékréteg nem volt, csak a fedél fejrészének baloldalán maradt meg három kis sziget az eredeti krétaalapozásból. Letisztításra került a fedélen és az aljon levő gipszes kiegészítés, a hamis átfestésekkel együtt. Különösen a lábrésznél volt több átfestés. Itt az enyves gipsz eltávolítása után előtűnt egy hieroglif-jel töredéke (ülő alak, 6. kép), valamint a szövegmező melletti, eddig hiányos eredeti díszítések is. A tisztítás folyamán, amikor eltávolításra került a hamis, gipszes kiegészítés, részben nagy hiányok keletkeztek, részben pedig előtűntek az eddig eltakart eredeti felületek és szabaddá váltak a széttolódott csapolások. Feltárás közben az eredeti festék és festékréteg paraloid (toluolban oldva) B 72 5%-os, majd helyenként 10%-os oldalával lett rögzítve. Ennek az oldatnak 2%-os hígításával történt az egész felület konzerválása is. A tisztítás és konzerválás után következett a faanyag fertőtlenítése, amelyet csak a leváló, pergő festékréteg rögzítése után lehetett elvégezni. A faanyag kezelése a belső oldalról Xylamon Hellel és Xylamon LX Hertenddel történt. A falap hiányainak pótlása (főleg a fej- és lábrésznél) faliszttel, illetve folyékony fával készült. A múmiakoporsó fejrészére, az alsó és a felső részre egyaránt, ahol a hamis részlet eltávolítása után csak a faalap maradt meg, a régi technikát követve ragasztás útján egy árnyalatban megfelelő színű textilréteg került, amely biztosítja a tárgy egységes képét, de ugyanakkor megkülönbözteti a pótolt részt a megmaradt eredeti felülettől (5. kép). Legvégül került sor a díszítőábrázolások hiányainak retusálására, amely az összhatás és a megkülönböztethetőség céljából vonalkás 8 technikával készült, a szövegmezők hiányait kivéve (7. kép). VOZIL IRÉN 8 A római Restaurátor Intézetben kidolgozott restaurálási módszer, a „trateggio" alapján. Reprodukálva : V a r g a, E. : i. m. 48—49. kép.
