Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)
A Szépművészeti Múzeum szívamulettjei
mérlegelésnél az illető javára szóló vallomásra kellett befolyást gyakorolni. A szív sértetlen állapotban való tartásának legnagyobb nehézségét a test mumifikálása jelentette. Kétségtelennek látszik, hogy a szív sértetlen voltának biztosítása keltette azt az elképzelést, hogy az eredeti szervet egy mágikus módon befolyásolt kőszív helyettesítse. A szövegek nem adnak biztos támpontot arra vonatkozólag, hogy milyen legkorábbi időre tehető, és milyen módon valósult meg ez az eljárás. Több vonatkozásban is találhatók erre utaló szöveghelyek, de azok nehezen egyeztethetők a régészetileg ellenőrizhető adatokkal. A kutatás 7 bizonyosnak látszó alapot és időpontot talált abban a piramisszövegben, 8 amely szerint atyja számára fia egy szívet készít, amely pótolja azt, amely szembehelyezkedett az égbe törő elhunyttal. A szív visszahelyezőjeként szerepel Nut istennő, 0 aki oltalmazza és egyesíti az elhunyt fáraó csontjait. Ma már alig állapítható meg bizonyossággal, hogy kezdetben a szív épségben maradására való törekvés, mint materiális ok, vagy a szívnek az elhunyttal szemben álló magatartása mint morális akadály jelentkezett erőteljesebben az egyiptomiak képzeletében. A középbirodalmi szarkofágszöveg 10 is kifejezi a szív szembenállását birtokosával szemben. Feltételezhető, hogy ez az eszme kapcsolatos a piramisszövegekben fennmaradt elképzeléssel. Az újbirodalomban általánossá vált a szívnek mérlegelés útján a túlvilági bíróság előtt elkerülhetetlen vallomástételének hite. Az elhunytra esetleg káros megnyilatkozástól és az azt követő isteni ítélettől való félelem hozta magával a szív mágikus módon való befolyásolását. A túlvilági élet elnyerését kétféle módon is biztosítani kívánták. Mágikus szöveg kerül a Halottak Könyvébe," amely felszólítja a szívet, hogy ne tanúskodjék terhelőleg birtokosa ellen. Ezt a szöveget kisebb-nagyobb terjedelemben egy nagyobb skarabeusra vésték fel. Az egyiptomi gyűjteményekből jól ismert szívskarabeusok 12 ily módon a szívet helyettesítették. A mágikus szövegnek a skarabeus szimbólummal való egyesítése két kérdést vet fel. A Halottak Könyve szóbanforgó 30. B fejezetének bevezetése előírja, hogy a szöveget egy nmhf (jáspis) kőből készült szívre kell vésni. 13 Másrészt a fejezethez csatlakozó útmutatás szerint a nmhf kőből egy skarabeust (hprr) kell készíteni, és ez az illető szívének belsejébe (m hnw nj jb) helyezendő. Az első utasítás felveti azt a kérdést, hogy amennyiben a mágikus szöveget egy kőszívre kell vésni, akkor az emlékanyagban miért találkozunk aránytalanul sokkal kevesebb ilyen pél7 Sethe, K.: Zur Geschichte der Einbalsamierung. Sitz. ber. d. Preuss, Akad. d. Wiss. Phil.-Hist. Kl. XIII. Berlin, 1934. 238., B r u n n e r, H.: i. m. 34., Malaise, M.: i. m. 13. 8 Piramisszövegek 512 = 1162 9 Sethe, K.: i. m. 214. 10 Koporsószövegek 112, 459. 11 Halottak könyve 30 B fejezete. V. ö. Malaise, M.: i. m. 18—30. 12 A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének szívskarabeusaira 1. Wessetzky, V.: A szívskarabeusok szerepe az ókori egyiptomiak halotti kultuszában. Budapest, 1934. A szívskarabeusra vonatkozó újabb irodalomra v. ö. Malaise, M. : i. m., B r u n n e r - T r a u t, E. : Der Skarabäus. Antaios 6 (1965) 570 sk., FeuchtP u t z, E. : Die königlichen Pektorale. Diss., Bamberg, 1967. 117 sk., Feucht, E. : Pektorale nichtköniglicher Personen. Ägypt. Abh. 22. Wiesbaden, 1971. 7 sk. Herzskarabäus. Lexikon der Ägyptologie. 1168—1170. Wiesbaden, 1977. Hornung, E.— S t a e h e 1 i n, E. : Skarabäen und andere Siegelamulette aus Basler Sammlungen. Basel—Mainz, 1976. 184 sk. 13 M a 1 a i s e, M.: i. m. 41 és 52. V. ö. Malaise, M.: La pierre nmhf et son identification avec le défunt dans le Livre des Morts. CdÉ 48 (1973) 26 sk.
