Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)
Bacchikus jelenetet ábrázoló bronzplakett
beavatott mainasz-ról, a későbbi kísérőnők egyikéről van szó. 15 A fiúgyermekek játéka is hozzátartozott már az athéni Dionüszosz-ünnepségek sorozatához 16 és közöttük játszótárs lett az eredetileg áldozati állat szerepű kecskebak. 17 A silenos, az ősi mítoszokban is szereplő tömlővel ugyancsak megtalálható pl. több déiitáliai vázaképen. Ezek a szabadban végbemenő égi és földi menyegzőhöz való kivonulást ábrázolják és a halottkultuszhoz tartoztak. Ugyancsak az előkelő gazdagok temetkezési szokásaival kapcsolatos a császárkori Rómában keletkezett pompás faragott díszű szarkofágok egy csoportja. Domborműveik, Dionüszosz életét és megdicsőülését ábrázoló jelenetekkel, egész felületüket elborítják. 18 Az irodalomban a dionüszoszi világkép utolsó összefoglalása az i. sz. V. századában élt panopolisi (Thebais) Nonnos nagy eposzában történt meg. Ez azonban a mitológia görög formáján már túlmutat, egy kozmikus és kozmopolita Dionüszosz-vallás felé. 19 Mégis fel kell figyelnünk arra a körülményre, hogy éppen Nonnos: Dionysiaka eposza egy magyar későhumanista, Zsámboki János könyvtárának példányából („ex biblioteca J. Sambuci pannonii. ..") került először kiadásra Antwerpenben 1569-ben. Ekkorra már azonban, főleg a XV. század hetvenes éveitől kezdve csaknem valamennyi görög és római írott forrás nyomtatásban hozzáférhető volt a nagy tömegek számára is. 20 A képzőművészeti alkotások közül a római szarkofágok egy részének fennmaradása, vagy előkerülése, tehát ismertségük a későhumanizmus korára bizonyított. Az északi mestereknél mindenképpen itáliai benyomások hatását feltételezik, főleg Tiziano, A. Carracci és N. Poussin alkotásain keresztül. 21 Ezek a gazdag paloták számára készült festménysorozatok felelnek meg az antik „dionüszoszi-barokk" szarkofágszobrászatnak, amelyeknél mintakép patronok szerepét látják szükségesnek. 22 A téma szerény újkori feldolgozásaihoz és elterjesztéséhez viszont újra németalföldi metszetsorozat segíthetett, pl. David I. Vinckboons (1576—1629, vagy 1632) rajzai után Jacob Matham-tól (1571—1631) tizenkét lap: „Vita Bachi" címen. 23 A budapesti példánynál számolnunk kell — legalább is egy ideig — Itáliában létével. A plakett, mint említettük, régi, műtárgynak tekinthető kerettel jutott hozzánk. A külső hornyolt fakeret eredeti festés és aranyozás maradványaival, az oldalak középrészén arabeszk mintájú mezőkkel díszített (37. kép). A négyszögű keret és a kerek plakett között a sarkokon festett mezők töltik ki a teret. Ezeknek a részeknek mintáját a firenzei liliomok alkotják (38. kép). A kettős keretelés azonban eredetileg nem tartozhatott a plaketthez, mert annak belefoglalásakor a belső mezők stilizált liliomait megcsonkították, a csomóba fogott alsó szárrészek hiányoznak. A két egymáshoz nem tartozó régi műtárgyat 15 Kerényi, K. 2. 285. 16 Kerényi, K. 2. 242. 17 Kerényi, K. 2. 251. 18 Kerényi, K. 2. 52. skk., 177. és 292. Fig. 122. és 126. lovábbá: Fig. 137, 141, 142, 145. etc. — Matz, Fr.: Die Dionysischen Sarkophage. I—IV. Berlin, 1968—1975. IV. 545—552. Alte Handzeichnungen Dionysischer Sarkophage. 19 Kerényi, K. 2. 301. 20 Brunei, J. Ch.: Manuel du librairie et de l'amateur de livres. Paris, é. n. 1—6. és Suppl. I —II. vol. 4.99. és a többi megfelelő címszó alatt. 21 M atz, Fr.: i. m., i. h. — a 13. jegyz. alatt idézett RDK kötet i. h. 22 Kerényi, K. 2. 298. 23 Hollstein, F. W. H.: Dutch and Flemish engravings., etc. Amsterdam, é. n. XI. 227. — Bartsch III. 186—187. Nr. 211—222.
