Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

CIFKA BRIGITTA: Friedrich Gauermann festmények Magyarországon

FRIEDRICH GAUERMANN FESTMÉNYEK MAGYARORSZÁGON Friedrich Gauermann (1807—1862) egyike volt az osztrák biedermeier legtermékenyebb festőinek. Életműve ugyan jóval egyoldalúbb mint nagynevű kortársáé és barátjáé, F. G. Waldmülleré, ám ennek az egysíkúságnak van bizonyos művészettörténeti-művelődéstörténeti jelentősége. Egyfelől Gauermann az elsők közé tartozik, aki a hegyek között hosszú kirándulásokat téve felfedezi az Alpok jellegzetes szépségét, lakóinak vonzó életmódját, ezt képein is feldolgozza és ezáltal a sajátosan hazai, tematikában is osztrák táj- és életképfestészet egyik megalapítója lesz.

1 Másfelől az elsők közé tartozik azok között is, akik a csak nemrég kialakult osztrák műkereskedelemben egy állandósult, szinte nevekkel azonosult képtípussal jelentkeztek. Ha „egy Gauermann"-ról esett szó, több-kevesebb pontossággal mindenki maga elé tudott képzelni egy hegyi tájat pásztorokkal, nyájjal, vagy ragadozó állatok zsákmányszerző viadalának egy jelenetét. E képek, mint mondottuk döntő többségükben földrajzilag is pontosan lokalizálható tájat ábrázolnak — főleg szűkebb hazáját Miesenbachot és Salzburg környékét — a természet mégsem uralja a figurális jeleneteket, inkább értelmezi a falusi élet idillikus voltát. Ha kietlenek is a csúcsok, vagy ha vihar űzi is a nyájat, az mindig megmarad napi bosszúságnak, sohasem lesz fenyegetően félelmes, vagy közeledő katasztrófa hírlője, legyőzhetetlen elemek jelképe. Gauermann festményeinek előadásmódjában is tartózkodott minden harsányabb effektustól, sem erőteljes színkontrasztokat — ellentétben színvázlataival — sem éles fény, árnyék váltásokat — ellentétben lavírozott tusrajzaival — nem alkalmazott. Főként barnákból és zöldekből épített műveivel sokkal inkább igazodott korának kedvelt „galéria" tónusához, mint Waldmüller legkorábbi tájképeivel. Tematikai és előadásmódbeli egysíkúságának ellenére Gauermann sohasem vált gépiesen, élmény-háttér nélkül alkotó festővé. Megóvta ettől pallérozott ízlése, kiművelt színvilága, nemes tartózkodása. Az a tény, hogy a táj szépsége valóban újból és újból elragadta, a már sokszor variált képeknek is biztosította az egyszeriség benyomását. Életképeinek idilli volta soha nem süllyed olcsón érzelmessé. A falusi élet szentimentális szemléletéhez irodalmi élmények

2 és reális társadalmi tényezők vezették, melyhez a XVII. századi holland festészetben találta meg képzőművészeti példaképeit. 1 Lásd Schwarz, H.: Salzburg und das Salzkammergut. Die künstlerische Entdeckung der Stadt und der Landschaft im 19 Jahrhundert. Dritte Auflage, Wien — München, 1958. - Lásd Friedrich Gauermann und seine Zeit. Kiállítási katalógus. Gutenstein — Miesenbach, 1962.