Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
KAPOSY VERONIKA: François Verdier festménye
vésbé patetikus megjelenítése miatt nem emelkedik annyira ki az öt körülvevő alakok közül. A jelenet résztvevői itt szétszórtan, különálló csoportokat képeznek, ezért nem keltik az egységes, hullámzó tömeg benyomását, mint Le Brunnél, mégis típusaik, megjelenítésük, mozgásuk, arckifejezésük tekintetében szoros kapcsolatban állnak Le Brun ábrázolóművészetével. A domb oldalán, kissé mélyebb szinten álló és ezért csak félalakban látszó, felfelé tekintő, karjaikat könyörgőn magasba emelő figurák mind a bristoli, mind a budapesti képen megtalálhatók. A háttér dombos vidéke, a jobb oldalon emelkedő sziklafal szintén a két kompozíció összefüggésére utal. A jobb előtérben földön ülő alak kiáltásra nyitott szájával, iszonyattól eltorzult arckifejezésével, rémült tekintetével és a mellette felhúzott térddel ülő, jobbjára támaszkodó, balját védekező mozdulattal arca elé emelő férfi nem másolatai, de emlékkép alapján készült változatai a Le Brun-i figuráknak. Hasonlóképp a festmény bal szélén előrenyújtott karral, arcra borulva fekvő alak. Balra, egy férfi ájult nőt hoz a vállán, az asszony jobbja mereven alácsüng, másik karját pedig hátrahanyatló feje fölött behajlítva tartja. Ez a mozdulat szinte tükörképesen jelenik meg Le Brun művén, ahol a háttérben álló férfi nem vállára emeli, csupán derékmagasságban maga előtt tartja a magatehetetlen testet/' Megtaláljuk a földön ülő, társaitól támogatott nő előképét is Le Brunnél, amint egy síró asszony térdének támasztva az érckígyóra tekint. Festményünk jobb szélén kendővel bekötött fejű nő karjait széttárva könyörög. Ez a figura, bár a bristoli képről hiányzik, szerepelt a Benoit 1 Audran metszetéről ismert Pique Puce-i nagyobb méretű festményen. 5 A földön fekvő gyermek fölé hajoló, zokogó anya mintaképeként idézhetjük a Rennes-i múzeum „Levétel a keresztről" című Le Brun képét, ahol a hasonló öltözetű nő, ugyanígy, keresztbe tett kezeibe temeti arcát.'' A Szépművészeti Múzeum olajvázlata mindezen hasonlóság és a motívum átvételek ellenére is jellegzetesen egyéni stílusú mű, s bármennyire sajnálható, hogy a művész befejezetlenül hagyta, éppen rajzos vázlatosságával árulja el mesterét. Az erős ecsetvonásokkal meghúzott kontúrok, a Le Brun-i figurák nyersebb változatai, a hangsúlyozott muszkulatúra, a sokszor akadémiai tanulmányrajzokra emlékeztető beállítások, kevésbé modellált, laposabb előadásmód a mester tanítványa, François Verdier (1651—1730) rajzművészetének sajátosságai. Verdier 7 már az Akadémián Le Brun tanítványa volt, 1685-ben pedig rokoni kapcsolatba is került mesterével, mikor feleségének unokahúgával Antoinette Butayval házasságot kötött. Hosszú időn át dolgozott műhelyében, résztvett a nagyszabású Versailles-i munkákban és a Gobelins nagyméretű szőnye4 Le Brun vázlatait ehhez a figurához a Louvre rajzgyűjteménye őrzi. Inv. Nr. RF. 2370, 28.387. T h ui Ili er, J. - M on t ag u, J.:i. m. Nos 61—62. 5 Wildenstein, D.: Les oeuvres de Charles Le Brun d'après les gravures de son temps. Gazette des Beaux-Arts. 1965, juillet-août. 4, nr. 12. G Rennes, Musée des Beaux-Arts. A festményt 1679 körül Maréchal de Villeroy a Lyon-i karmeliták számára rendelte meg, Le Brun az 1684-ben befejezett művel sikert aratott. T h u i 11 i e r, J. — Montagu, J.: i. m. Nr. 41.; Montagu, J.: The Church Decorations of Nicodemus Tessin the Younger. Konsthistorisk Tidskrift, 1962. 1—27.; T h u i 11 i e r, J. : Le Brun et Rubens. Bulletin des Musées Royaux des BeauxArts de Belgique/1967. 259—263. 7 T h i e m e, U. — Becker, F.: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. Bd. XXXIV. Leipzig, 1940. 233—234.
