Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
GERSZI TERÉZ: Pieter Bruegel hatása David Vinckboons és Gillis d'Hondecoeter művészetében
Semenow-Tianskansky gyűjtemény) 8 és az 1604 körüli Táj Tóbiás hazatérésével (Drezda, Staatliche Gemäldegalerie). 9 Rajzai közül a berlini és darmstadti korai erdőábrázolásokra hivatkozhatunk. 10 A németalföldi művészetben az erdei tájkép iránti érdeklődés, amelynek kialakulása az 1580—90-es évekre tehető, az 1600 körüli években és a XVII. század első évtizedében bontakozott ki teljességgel. Amsterdam — Vinckboons működési helye — különösen fontos szerepet játszott a tájképművészet ezen ágának kialakításában, mivel emigráns flamand tájképfestők egy csoportja telepedett itt le, mely erős szállal kapcsolódott a Bruegel hagyományhoz. Plietsch, Raczinsky és Thiery számára a Bruegel kutatás akkori stádiumában még nem lehetett ez nyilvánvaló, így az erdei tájképművészet terén mutatkozó eredményeket főként Coninxloo művészi hatásának javára írták és Vinckboonst is követői közé sorolták. 11 K. Goossens érdeme, hogy a régebbi művészettörténetírás e Coninxloo-centrikus felfogásával szemben rámutatott arra, hogy Coninxloo és Vinckboons művei közös forrásra vezethetők vissza és utóbbinak korai erdei tájábrázolásaira Hieronymus Cock Krisztus megkísértését ábrázoló rézkarca lehetett hatással. 12 Monográfiája megírása időpontjában azonban még nem volt ismeretes, hogy e rézkarc Pieter Bruegel rajza (Prága, Narodni Galerie) alapján készült, 13 így a bruegeli tradíció szerepét csak zsánerképeivel kapcsolatban hangsúlyozta. Vinckboons táj képművészetének Bruegel műveivel való kapcsolatára a berlini Pieter Bruegel als Zeichner című kiállítás katalógusában is rámutattak, például K. Renger a fentebb analógiaként említett hamburgi rajzzal kapcsolatban. 14 Ugyanitt H. Mielke helyesen ismerte fel, hogy a Pieter Bruegel utáni Meulebeecki epileptikus nők című berlini rajzmásolat Vinckboons műve lehet. 15 Mindezek a megállapítások arra figyelmeztetnek, hogy Vinckboons táj képművészetének inspirációs forrását szélesebb összefüggésben kell vizsgálnunk, azon eredőknek a figyelembevételével, amelyek az 1600 körüli németalföldi tájképművészet alakulását nagy mértékben befolyásolták. Mindezek közül — amint már az Oud Holland-ban megjelent cikkemben rámutattam — Pieter Bruegel hatásának volt igen nagy 8 G o o s s e n s, K. : i. m. 9. kép 9 Goossens, K.: Nog meer over David Vinckboons. Jaarboek. Koninklijk Museum voor Schoene Künsten. Antwerpen, 1966. 2. kép 10 D. Vinckboons: Erdei táj kitekintéssel völgyre. Berlin, Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz, Kupferstichkabinett. Ltsz. Kdz. 12155. Die holläandische Landschaftszeichnung 1600—1740. Hauptwerke aus dem Berliner Kupferstichkabinett. Bearbeitet von W. Schulz. Berlin, 1974. 204. kat. sz. 1. kép; Pieter Bruegel d. Ä. als Zeichner i. m. 282. kat. sz. 308. kép u P 1 i e t s c h, E. : Die Frankenthaler Maler. Leipzig, 1910. 67 ; Raczinsky, J. A. : Die flämische Landschaft vor Rubens. Frankfurt am Main, 1937. 56—57; Thiery, Y. : Le paysage flamand au XVII e siècle Paris —Bruxelles, 1953. 27—29 n G o o s s e n s, K. : i. m. 17—20 és 6. kép. 13 Arndt, K.: Unbekannte Zeichnungen von Pieter Bruegel d. Ä Pantheon 24, 1966, 207 14 Pieter Bruegel d. Ä. als Zeichner i. m. 279. kat. sz. „Vinckboons kennte sicher Cocks Radierung, der ganze Charakter der sumpfigen Waldlandschaft mit den knorrigen grossen Bäumen im Vordergrund und dem lockeren Baumbestand zur Mitte hin, ist nicht ohne sie denkbar. Durch die Entdeckung von Bruegels Vorzeichnung zu der Cockschen Radierung wird deutlich, dass Vinckboons auch hier in seiner Landschaftsauffassung direkt auf Bruegel zurückgriff und nicht unbedingt der Frankenthaler Vorbilder bedurfte." 15 Pieter Bruegel d. Ä. als Zeichner i. m. 91. kat. sz. 124. kép. „Die schöne, freie Gestaltung des Baumschlages im Hintergrund ist verwandt der Londoner BettlerZeichnung des D. Vinckboons, unsere Kat. Nr. 84 Abb. 310."
