Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

BALOGH JOLÁN: A későrenaissance falfestészet kérdései Erdélyben

A KÉSÖRENAISSANCE FALFESTÉSZET KÉRDÉSEI ERDÉLYBEN A későrenaissance falfestészet Erdély művészettörténetének nehezen megközelíthető része, jóllehet virágzásáról bőséges adatok szólnak. Emlékiratok, inventariumok, történeti feljegyzések ismételten megemlékeznek a palotatermek festett díszéről, a számadáskönyvek és egyéb oklevelek pedig megőrizték a festők neveit, belföldiekét és külföldiekét egyaránt. A feljegyzések elsősorban a freskósorozatok témái felől tájékoztatnak, mert a szemlélőt és a feljegyzőt leginkább az ábrázolások tárgya ragadta meg. A gyulafehérvári fejedelmi palotáról Szamosközy István jegyezte fel,

1 hogy János Zsigmond fejedelem az újjáépített termek falaira városképeket, csatajeleneteket és emblémákat festetett (1560-as évek). Báthory Boldizsár fogarasi várának nagytermét allegorikus és történeti jelenetek díszítették

2 (1590—1594 körül). Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájában ószövetségi jeleneteket ábrázoló freskók voltak láthatók (1618), valamint uralkodók képmásai, városok látképei.

3 A radnóti fejedelmi palota nagytermét királyok és fejedelmek arckép sorozata''

1 ékesítette (1650-es évek). Az aranyosmedgyesi kastély ún. „paradicsom szobájában" e sorok írója 1933-ban még láthatott egy megszürkült, megrongált freskómaradványt allegorikus nőalakkal és egzotikus állatokkal (1630—1650 körül), úgyszintén a szentbenedeki kastélyban egy töredékes falfestményrészletet, mely kincsesládába markoló kezet ábrázolt. Az egykor virágzó falfestészetnek csak egyetlen példája maradt: a vajdahunyadi vár emeleti nagytermében a medaillon-arckép sorozat. A feljegyzések tudnak a városi házak freskódíszéről is. A második világháború előtt kerültek napfényre a brassói Tuchmacherlaube freskói antik tárgyú jelenetekkel,

5 de utóbb ezek is elpusztultak. Sor került a városi házak homlokzatának kifestésére is. Erről Kolozsvár és Szeben házai

6 voltak nevezetesek (1574), de előfordulhattak másutt is. Az 1651-ben újjáépített kolozsvári 1 Szamosközy István történeti maradványai. I. Budapest, 1876. 112. 2 Pietro Thomasi velencei követ jelentése. (Veress, E.: Zalánkeményi Kakas István. Budapest, 1905. 73.) 3 A gyulafehérvári falfestményekről a legközvetlenebbül Martinus Opitz verses feliratai (1622—1623) tájékoztatnak. (Hermann, A.: Opitz Márton Erdélyben. Budapest, 1876.). Háporthoni Forró Pál műve előszavában (Curtius fordítás. Debrecen, 1619) a gyulafehérvári palota más freskóit is megemlíti, amelyek imperátorok, királyok, fejedelmek képmásait és városképeket ábrázoltak. 4 Evlia Cselebi magyarországi utazásai. I. Budapest, 1904. 101. 5 T r e i b e r, G. : Tuchmacher-Laube in Kronstadt. Siebenbürgisch-Sächsischer Hauskalander. Jahrbuch. München, 1967. S. 87—89. 6 Cernovodeanu, P.: Cälätoria lui Pierre Lescalopier. Studi si matériáié de istorie medie. IV. 1960. 447—448.