Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
MÓRÉ MIKLÓS: Visszatekintés Giovanni Cariani: „Violante" című képének restaurálására
Ha J. van Troy en metszetét is szemügyre vesszük/ 1 azt állapíthatjuk meg, hogy mindhárom esetben a nőalak előtt ábrázolt mellvéd lényegesen magasabb, mint a mi képünkön, ugyanúgy a háttér magassága is. Szélessége kevésbé eltérő. Mindebből arra következtethetünk, hogy a mi változatunkat, főként alul és felül rövidebbre vették egy korábbi beavatkozás során. Mielőtt a „Violante" restaurálására térnék, említést szeretnék tenni a bécsi Kunsthistorisches Museum-ban látható, kérdőjelesen G. Carianinak tulajdonított női képmásról is (Bildnis einer Dame in gestreiftem Kleid.),'' amely szintén Lipót Vilmos gyűjteményéből származik. Korábban e művet (1965—1973) Palma Vecchio nevével hozták összefüggésbe.'' A szóbanforgó kép számunkra azért lehet érdekes, mert festői megfogalmazása sok hasonlóságot mutat. Mérete nagyobb ugyan (96x77 cm), de képvászna pontosan azonos szövésű. (A „Violante" jelenlegi mérete 64,5x60 cm.) A legfontosabbnak tartom azonban azt a megfigyelést, ami a felületi kopásokra vonatkozik. A mi képünk károsodása, a nagyobb, összefüggő hiányoktól eltekintve, leginkább a vászon csomópontjain jelentkezett, apró,, pontszerű réteghiány formájában. Ezek a pontok az egész felületen, különösen à test színein jelentkeztek erőteljesen (64. kép), kirajzolva a vászon szövedékét. A jelenség összhatásában finom hálót borított a felületre. Képünk e jellegzetes károsodására emlékezve figyeltem fel a bécsi festményre (1971), mivel azon is — kevésbé súlyos esettel — de megegyező jelenséget láthattam. A ponthálózat azonosságáról arra következtetek, hogy azonos rétegfelépítés, továbbá időben és térben közelálló vagy ugyancsak azonos beavatkozás nyomán jött létre. A kérdés azért jelentős, mert a „Violante" helyreállítása során a központi problémát éppen ez jelentette. A kép viszontagságos történetéhez hasonlóan az általam végzett munka is hosszú vajúdással járt. Talán nem lesz az sem érdektelen, ha megemlítem, hogy az ide vonatkozó adatok 12 évre tekintenek vissza. Ez a dátum 1966 márciusa, amikor a restaurálásra kijelölt képről normál- és röntgenfelvételeket készítettem. Ugyanabban az évben konzerváltuk, új vászonalapra vittük és új feszítőkeretre erősítettük. 1967-ben történt a tisztítás és a felület hiányainak pótlása. Ezután más feladatok kerültek előtérbe, emiatt hosszú szünet következett, a képet félre kellett tennem. 1971-ben kezdhettem meg az esztétikai helyreállítást, de némi előrehaladás után újabb kényszerű szünet következett. 1972-ben kisebb-nagyobb megszakítással ugyan, de folytathattam és végül ugyanazon év decemberében naplómba bevezethettem a befejezés leírását. Beavatkozásom előtt, feltehetően a negyvenes években már próbatisztítást végeztek a kép felső és középső részén (62. kép). Ennek eredményeként feltárult a háttér, a haj, az arc, a dekoltázs és az ingváll egy-egy részlete, eredeti színe, valamint a problematikus felületi kopás. E feltárt részekhez viszonyítva a még helyi átfestésekkel és sötét lakkal fedett kép összhatása lényegesen erőtlenebb volt, de még így is komoly értéket sejtetett. Hogy miért maradt folytatás nélkül az akkori tisztítás, feljegyzések hiányában ma már kideríthetetlen. Visszatérve az 1966-ban végzett konzerválás eseményéhez, feljegyzéseim szerint, beavatkozásunkra a régi dublírozás nagyfokú elöregedése miatt került sor. Eközben, a régi segédvászon lebontása után feltárultak a képvászon meg4 Garas, K.:i. m. (Giorgione,...) 65, fig. 48. 5 Verzeichnis der Gemälde. Wien, 1973. 38, fig. 8. 6 Katalog der Gemäldegalerie. Wien, 1965. I. 90.
