Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
TÁTRAI VILMOS: Bernardino Fungai ismeretlen képe a Régi Képtárban
lásra és restaurálásra szorul. A szúrágta fatábla a széleken szétmállóban van. A festék több helyen lepergett, az egész felület kopott, a ruharészeken későbbi átfestések láthatók. Mentesek ugyanakkor az átfestéstől az arcok. 5 A kép állapotával és nem a festő eredeti szándékával függhet össze, hogy a formák valamivel kevésbé élesen, keményen rajzosak, mint Fungai más művein. Űj szerzeményünk kompozíciós sémája nem ritka a quattrocento-végi sienai festészetben. Benvenuto di Giovanni, Girolamo di Benvenuto és Matteo di Giovanni egyes oltárképein találkozunk vele, csak éppen ünnepélyesebb, gazdagabb változatban. 0 Ezeknél is a trónoló Mária mögött álló négy angyal és az előtte térdeplő két szent határozza meg a kompozíció vázát, de a térdeplők mellett álló szentek is megjelennek és fontos szerepet kap az összhatásban a gazdagon faragott pompás trónus. Hogy Fungai Máriája támlátlan — és láthatatlan — trónuson ül, umbriai hatással, közelebbről talán Peruginoéval magyarázható. A gyermek Jézus beállítása, lábtartása, Mária fej- és kéztartása, úgy tűnik, szintén umbriai forrásból ered: noha pontosan ugyanezt a sémát nem találjuk meg Pinturicchio vagy Perugino egyetlen ismert művén sem, sok részletben hasonlóra ismerünk példákat (59. kép). 7 A Mária és gyermeke együttesében megmutatkozó umbriai hatás egyrészről, a kompozíció merev szimmetriájában és más részletekben (aranyháttér, poncolás, brokátruhák) megnyilvánuló archaizáló szándék másrészről, jellemző az 1500 körüli sienai festészetre, és azon belül különösen Bernardino Fungai munkáira. Még mielőtt meghatározott analógiák után néznénk, megállapíthatjuk, hogy képünkön együtt tanulmányozhatjuk Fungai festészetének legjellemzőbb vonásait, vagy mondjuk inkább, gyengéit. A szereplők csoportosítása mechanikus, merev, az arcok kifejezés és elevenség nélkül valók, a mozdulatok nehézkesek és esetlenek, a redők rajza sematikus. 8 A férfiszenteknél mindig visszatérő jellegzetesség a sötét inkámat, az arc kemény modellálása, a ráncok hangsúlyos rajzolata. Különösen közel áll képünk szentjeihez a Santa Maria dei Servi templom Mária koronázását bemutató oltárképén a baloldalt liliommal kezében térdeplő Szent Antal. 9 Az ugyanezen a festményen látható Alexandriai Szent Katalin beállítását, kéztartását Tolentinói Szent Miklós ismétli. Ezt a kéztartást figyelhetjük meg Fungai egyetlen jelzett és datált művén is, Szent Sebestyén 5 Köszönetet mondok Kovács Zsuzsa restaurátornak a kép állapotára vonatkozó megjegyzéseiért. 6 Néhány példa hasonló kompozíciójú oltárképekre: Benvenuto di Giovanni, 1483, Siena San Domenico és Cambridge, Fogg Art Museum; Matteo di Giovanni, 1495, Siena, Pinacoteca; Girolamo di Benvenuto, 1508, Siena, Pinacoteca. 7 Az alábbi, egymással kompozícióban megegyező, Madonna-képekre gondolunk: Perugino vagy műhelye, Róma, Galleria Borghese, Moszkva, Puskin Múzeum, Cambridge, Fitzwilliam Museum; Pinturicchio, ismeretlen helyen, egykor Chicago, John R. Thompson Collection. (Az utóbbi két Pinturicchio kép reprodukálva: Van Marie, Vol. XIV. Fig. 165, 166.) 8 Fungai legfontosabb műveit elemzik és kijelölik helyét a sienai festészetben (A. Venturin és Van Marlén kívül): Jacobsen, E.: Sodoma und das Cinquecento in Siena. Strassburg, 1910. 5—12.; Brandi, C: Quattrocentisti senesi. Milano, 1949. 162— 163.; Sandberg-Vavalá, E.: Sienese Studies. Florence, 1952. 345—350. 9 Ezt az oltárképet 1498—1501 között festette Fungai. A rávonatkozó dokumentumokat és más fontos, Fungai életével és műveivel kapcsolatos levéltári adatokat Peleo B a c c i tette közzé monográfiájában. (Bernardino Fungai pittore senese (1460—1516). Appunti e documenti. Siena, 1947.) A Bacci által publikált anyag néhány szilárd támpontot ad Fungai műveinek ahhoz a kritikai katalógusához, melynek elkészítésére, reméljük, akad majd egyszer vállalkozó.
