Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
ZENTAI LORÁND: Adalék Raffaello umbriai korszakához
életrajzának ebben a részében már alaposabb tényismeretről tesz tanúságot. Ezt az adatot a szakirodalom általában elhanyagolja. Fő érve azonban a 90-es évek végi peruginói előképekhez való szoros kötődés hangsúlyozása — s ez nem látszik olyan megalapozottnak, mint a különbségek hagyományos kiemelése és az ebből adódó következtetés. Wittkower álláspontját csak L. Becherucci tette magáévá, 1 ' 1 azonban az ő kiegészítő érvelése — hogy ti. a festmény 1512-es említésében 15 csak a kép témája van megnevezve (egyébként pontatlanul), Raffaello viszont nem, következésképp ez arra az időre utalna, mikor Raffaello még a Perugino-műhely névtelen tagja volt — szintén nem fogadható el maradéktalanul. A forrásban ugyanis Perugino sincs megnevezve. Rajzunk általános rokonsága Perugino és Pinturicchio már említett és néhány más művével, valamint Raffaello Mária koronázása oltárképével és a hozzá készült vázlatokkal első pillantásra szembeötlő. Vizsgáljuk meg kissé részletesebben, hogyan képzelhető el összefüggésük. Mária alakjának legközelebbi rokonát a bécsi Albertina egyik rajzán találjuk meg, mely Perugino Sixtus-kápolnabeli elpusztult oltárképének kompozícióját őrzi. 10 A rajz talán a modello után készült gyenge másolat. Mária testarányai hasonlóak, fej- és kéztartása, az alak kontraposztja a bal láb könnyed behajlításával megegyeznek a bécsi és a budapesti rajzon. A csuklyás köpeny, mellen összetűzve, a két kar alól kiinduló redőzessél, zárt körvonalaival ugyancsak hasonló a két rajzon, eltekintve a budapesti rajz nagyvonalúbb, „érettebb" redőzésétől. Kisebb részletekben a bécsi rajz gyengesége nem engedi meg az összevetést. A rajta látható Mária alak legkorábbi változata annak a típusnak, mely Perugino későbbi művein is fel-feltűnik, de megtalálható Pinturicchiónál és mindkettőjük műhelyéből származó több oltárképen is, azonban ezek mindegyike több eltérést mutat rajzunk főalakjától. 17 Az alak elhelyezése a mandorlában ugyancsak hasonló a bécsi rajzéhoz, de Mária megnövekedett arányainak előzményeit valamivel későbbi keltezésű Perugino, illetve Pinturicchio műveken találjuk meg: a lyoni Krisztus mennybemenetelén, az Uffizi-beli Assuntàn, illetve Pinturicchio római freskóin. 18 Rajzunk Mária alakja tehát a Sixtuskápolnabeli típus átdolgozása az 1490-es években készült egyéb munkák ismeretében, részletformái is inkább az 1500 körüli évek jellegzetességeit mutatják, a kezdődő érett reneszánsz stílusjegyeivel. A mandorlából hiányoznak az ikonográfiailag szükséges kerub-fejek (de ezek felrajzolása nyilván mechanikus művelet); a szabadon lebegő térkitöltő fejecskék Perugino említett oltárképein szintén megtalálhatók — s ugyanígy Raffaello vatikáni tábláján is. Figyelemre méltó a mandorla alsó részének két oldalán halványan felrajzolt két félalakos puttó; ezek közül az egyik megjelenik Perugino bolognai oltárképén 19 (párja még kerub-fej), mindkettő pedig, a középső csoport mindkét oldalán, Raffaello festményén. 14 in: Raffaello ... Ed. Salmi, M. I. 20. 5 Ld. 11. jegyzetet. 10 S t i X, A. — Fröhlich — Bum, L. : Die Zeichnungen der toskanischen, umbrischen und römischen Schulen. Wien, 1932. Nr. 41. 17 Camesasca, E.: i. m. Taw.: 105, 181, 193, 227.; C a r 1 i, E. : II Pintoricchio. Milano, 1960. Tav. 64.; M o 1 a j o 1 i, B.: Notizie su Capodimonte. Catalogue delle Gallerie e del Museo. Napoli, 1960. Tav. 13. 18 Camesasca, E.: i. m. Taw. 89 és 145, illetve: C a r 1 i, E. : i. m. Tav. 64, továbbá: Ehrle, F. — Stevenson, H.: Les fresques du Pinturicchio dans les Salles Borgia au Vatican. Roma, 1898. Pl. XXX. |IJ Camesasca, E. : i. m. Tav. 78.
