Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY: ??ATYP

1,719 (Telién komédiaszínész sírverse a tarentumi Leónidastól; nem biztos, hogy azonos a többször, olykor Telles néven említett rossz zenésszel). 2. Álló nőalak hátsó oldala. Lelt. sz. T. 611; m.: 15,95 cm; a nőalak m.: 14,36 cm. írod.: Oroszlán: 115, 22. sz. A bekarcolt szignatúra AEONT. (21—23. kép) Vö. D e o n n a, Genava 8 (1930) 70, 19. sz. (álló nőalak matricája AE jelzéssel) és B r e i t e n s t e i n, i. m. (fent. 21. jegyz.), 45, 399. sz. és 48. tábla (álló nőalak AEON jelzéssel). A nyilvánvalóan rövidített szignatúra többféleképpen egészíthető ki (pl. Aeovríov, Aeovtécoç stb.). Az természetesen még azonos módon rövidített szignálás esetében sem volna biztos, hogy a három öntőminta egy mester műve.

59 3. Lófej töredéke. Lelt. sz. T. 616; h.: 18,26 cm; a lófej az orrtól a sörény széléig: 15.49 cm. írod.: Oroszlán: 106, 20. sz. A szignatúra megmaradt kezdete AI[. (24—26. kép) Vö. pl. D e o n n a, Mon. Piot 30 (1929) 46,3. jegyz. (fekvő ifjú AlONTSIOpT] szignatúrával). 4. Kutyafej; töredék. Egykori lelt. sz. T. 621; m.: 4 cm; h.: 5,7 cm; az állatfej megmaradt részének h.: 5,09 cm. írod. Oroszlán; 105, 8. sz. A szignatúra végének megmaradt töredéke ]ATOT. (27. kép) A darab a második világháborúban elveszett; a fénykép a fennmaradt modern öntvényről készült. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 59 Ennek bizonyítására elég egy példa: az APISTQN szignatúra több tarentumi matricán fordul elő, hol rövidítve (Walters, Cat., E 16, E 69), hol teljes, genitivusos formában (a heidelbergi egyetem Régészeti Intézetének 27/17. sz. közöletlen darabján), de a British Museum két darabjának patrixát biztosan különböző kéz mintázta (a Br. Mus. E 69 és a heidelbergi darab patrixa viszont lehet azonos kéz műve).