Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY: ??ATYP

művészetek ún. eredeti sajátosságainak kialakításában. Másfelől régóta elfogadott tény, hogy a dél-itáliai görögség művészetének — minden jól kitapintható, folyamatos kapcsolata mellett az anyaországéval — megvannak a mind világosabban kirajzolódó megkülönböztető vonásai, s eleve valószínűnek látszik, hogy ezeknek kialakulásában — mint az irodalomban is

54 — nagy szerepet játszottak az Itáliában az újonnan betelepült görögökkel szomszédságban élő helyi népek igényei és kultúraformái.

55 A kétféle kultúra és művészet ilyen globális megkülönböztetésének vagy szembeállításának — bár nincs tekintettel az egyes görög központok, illetve az egyes italióta kulturális területek művészete közt nyilvánvalóan meglevő eltérésekre,

56 — kétségtelenül megvan a realitása és jogosultsága. A görög városok és a hatósugarukban élő italikus népek egymás mellett és egymással állandó kölcsönhatásban élő művészetének megkülönböztető vonásait számos tényező indokolja és határozza meg. Nem szabad azonban ezek között az etnikai tényezőnek túlzott vagy egyoldalú szerepet tulajdonítani, ahogy ez sokszor akaratlanul is megtörténik. Azt ma már általában elismerik, hogy a dél-itáliai italikus népek művészete részben bevándorolt görög mesterek munkája nyomán nyerte el sajátos vonásait, tehát hogy a művek készítői részben görögök voltak, de italikus mesterek működésével görög műhelyekben, elsősorban megfelelő adatok hiányában, nem szoktak számolni.

57 A budapesti szignatúra írott dokumentuma annak, hogy a helyi ízlésszubsztrátum nemcsak általános atmoszférájával, hanem közvetlenül, helyi nem-görög mesterek munkásságán keresztül is résztvett, mint tanítvány-tanító, a nagy délitáliai görög művészeti központok önálló vonásokban gazdag saját művészeti nyelvének kialakításában és ápolásában.

58 TARENTUMBÖL SZÁRMAZÓ JELZETT VAGY SZIGNÁLT TERRAKOTTA ÖNTŐMINTÁK A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Valamennyi darab P. Arndt 1913-ban vásárolt gyűjteményéből való. 1. Halotti lakoma relief baloldala: a kliné mellett álló nőalak, kezében csészével; töredék. Lelt. sz. T. 608; m.: 33,1 cm; a nőalak m.: 27,84 cm. írod.: Oroszlán : 105, 17. sz.; u. a.: Arch. Ért. 50 (1937) 72—74 és 38. kép. A szignatúra megmaradt első része TEAAH[N02? (19—20. kép) Vö. Anth. Pal. tarentumi terrakottaműhelyek működését és hatását értelmezni kell. Ilyen elsősorban D u n b a b i n, T. J. monográfiája: The Western Greeks. Oxford, 1948 (a korábbi irodalommal), továbbá az 1961 óta évenként rendezett tarantoi kongresszusok aktái (eddig 15 kötet, Napoli, 1962-től). Vö. még Lo Porto: i. m. (fent 28. jegyz.); Adamesteanu; i. m. (fent 22. jegyz.), főleg 129—215 (vö. in Assimilation et résistance, Trav. du Vie Congr. du FIEC. Paris, 1976. 53—61) és egy szélesebbkörű olvasóközönségnek is szánt összefoglalást, d'A g o s t i n o, B. : Il mondo periferico délia Magna Grecia, in Popoli e Civiltà dell'Italia Antica II. Roma, 1974.^.77—242, 265—271 (az újabb irodalommal). 54 M u s t i 11 i, D., in Atti Taranto III. Napoli, 1964. 20 sköv. 55 Vö. D u n b a b i n : i. m. 171 sköv. ; V a 11 e t, G., in Le genti non greche (1. fent 45. jegyz.), 318. w Ennyiben jogosultak Coarelli, F. megjegyzései (Le genti non greche, i. h. 331—332), amint ezt O r 1 a n d i n i, P. is elismerte (uo. 534). 57 Vö. az uralkodó nézet két éles fogalmazását: D u n b a b i n, i. m. 187—188; Orlandini, i. h. 308. 58 E helyütt is szeretnék köszönetet mondani Szabó Miklósnak értékes megjegyzéseiért és bibliográfiai utalásaiért.