Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY: ??ATYP
olyan kérdésekre, mint az, hogy előfordul-e azonos szignatúra a matrica külső és belső oldalán, illetve kész szobron, van-e stíluskapcsolat vagy esetleg világos stíluskülönbség azonos szignatúrájú matricák között, 393 kimutatható-e egy szignatúrának egy emberéletnél hosszabb ideig való használata. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a budapesti rhyton-matrica szignatúráját is a fentebb vázolt lehetőségek keretei között kell értelmezni: az öntőmintára kerülésében része lehetett bizonyos mester- vagy művészöntudatnak és gyakorlati-piaci szempontnak is; lehet, hogy a patrix készítőjének neve (aki ténylegesen is azonos lehetett a matrica készítőjével), 40 lehet, hogy a matrica leformálójáé, aki az esetek nagy részében nyilván a vázarész fazekasmestere is volt, lehet a műhelytulajdonosé (aki egykor vagy abban az időben maga is koroplastés lehetett), és lehet a budapesti példány készítésekor már csak mintegy márkajelzésül használt, a darabnak presztízst adó, korábban élt mester vagy műhelytulajdonos neve is. Az azonban semmi esetre sem kétséges, hogy az öntőminta készítésének idején vagy nem sokkal azelőtt működött, esetleg műhelytulajdonossá vált mester nevét örökítette meg. Arra a kérdésre tehát, hogy a matrica szignatúrájával a ,,Gamma koroplastés" nevét és eredeti művét tartotta-e fenn, a fentiek értelmében nem tudunk biztos választ adni: nem bizonyítható, de nem is lehetetlen; ha nem a műhelyt, hanem a mestert jelöli, elvileg valószínűbb, hogy egyúttal a patrix készítőjének nevét is őrzi a szignatúra, mint az, hogy mindkettő más-más kéztől származik. 41 A névfelirat azonban egy másik, talán még fontosabb ponton is új fényt vet a tarentumi koroplastés- és fazekasműhelyekben működő mesterek problémájára. Nyilvánvaló, hogy a szignatúra az általános szokásnak megfelelően genitivusban áll, 42 a szignáló neve tehát görögül írva IJXxrvg volt. 43 A név jól ismert az ókori Apuliában és Calabriában, 44 mind a budapesti feliraton szereplő alakjában, 45 mind Piatör formában. 46 Elterjedésének térképéből biztosnak látszik, hogy az ÉNy.-Balkánon is otthonos volt, 47 tehát semmiképpen 39a Vö. alább az 59. jegyzetet. 40 A gallo-római terrakottaplasztikában van példa arra, hogy a matrica külső oldalán és a kész szobrocskán azonos szignatúra áll; vö. Rouvier — Jeanlin, M.: Les figurines gallo-romaines en terre cuite au Musée des Antiquités Nationales. Paris, 1972. 88. 41 Nie h oil s: i. m. (fent 9. jegyz.), 220 és 222, a matrica-készítés technikájából vonta le azt a következtetést, hogy az öntőminták első sorozatát alighanem a patrix készítője csinálta. 42 Ritka kivételként előfordulnak alanyesetben álló szignatúrák is. 43 A következőkre vonatkozólag nyújtott fontos felvilágosításokért Carlo De Simon e-nak tartozom hálás köszönettel. 44 W h a t m o u g h, J.: in Conway-Whatmough-Johnson : Prae-Italic Dialects of Italy (= PID). Cambridge, Mass., 1933. III. 37; P a r 1 a n g è 1 i, O.: Studi messapici. Milano, 1960. 351 sköv. 45 PID II, 275 és 277; F o r n a r o, A.: Arch. Storico Pugliese 25 (1972) 213—220; vö. Hesych., s. v. TiAarvç. 46 PID III, 37, az egyéb változatokról és származékokról is; Mayer, A.: Die Sprache der Illyrier I. Wien, 1957. 273—274; Untermann, J.: Die venetischen Personennamen. Wiesbaden, 1961. 112; vö. Marin, E.: Ziva antika 27 (1977) 426—427. — A két változat egymáshoz való viszonyáról, hangértékéről és keletkezéséről Haas, O.: Messapische Studien. Heidelberg, 1962. 25; P r o s d o c i m i, A.: St. Etr. 34 (1966) 457— 458; De Simone, C.: in Le genti non greche délia Magna Grecia (Atti del XI Convegno di studi sulla Magna Grecia). Napoli, 1972. 155—156 és St. Etr. 45 (1977) 225— 227. Pusztán graecizmussal az v-s alak aligha magyarázható (így S a n t o r o, C. : Arch. Storico Pugliese 29, 1976. 175). 47 Untermann: i. m. 112—113 és Karte 27.
