Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

WESSETZKY VILMOS: Sírkúpok a Szépművészeti Múzeumban

dék

17 alja is sérült (14. kép), de a három soros felirat (15. kép) kiegészíthető: jm3hj hr Wsjr s3-njswt nj K3s Mrjms „Az Osirisban megboldogult núbiai királyfi (kormányzó) Merimesz". Ezek a szövegek is a sír birtokosának nevét és címeit tartalmazzák. A dolgozatunkban felvetett néhány kérdéssel kapcsolatban esetleg mégis szolgálhat némi útmutatással a stereotip formula. A sírkúpok díszítő elemként való használata adhat feleletet arra, hogy a sajátos, díszes thébai sírépítményekre nem véletlenül került ez a sírt méginkább kiemelő frízsor. A fáraósírok kőépítményein ezeket nem alkalmazhatták, nem is lehetett szó hasonló célú elgondolásról. A címek arra utalnak, hogy birtokosuk általában magasabb hivatalt viselő, aki egy díszesebb sírépítményt emeltethetett magának. A címnek, rangnak a névhez való csatolása általános a halotti kultuszban. A lényeget a név jelenti. Ennek fennmaradása az elhunyt számára ugyanúgy elengedhetetlen, mint az életnek a táplálkozás által való biztosítása, amiről azonban bőségesen gondoskodott a sírsztélére vésett áldozati formula. A piramis felsőrésszel is ellátott díszes thébai sírépítmények kúpsoros frízei a sír birtokát, egyben az elhunyt nevének maradandóságát is biztosították művészi formában. WESSETZKY VILMOS Ltsz.: 75.5—

E, M.: 7 cm, Atm.: 5,5 cm, agyag, lelőhelye: ismeretlen.