Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

VARGA EDITH: Egy egyiptomi festett fa fej

rad a kérdőjel azokat a példányokat illetően, melyeket nem lakóházakban, hanem sírokban találtak és többnyire fából készültek.

13 A sírkultusz Egyiptomban mindig meghatározott személyhez (személyekhez) fűződött. A túlvilági lét biztosítása, a halott személyének elhomályosulása vagy összetévesztése miatti félelem leküzdése csak akkor vezethetett célhoz, ha az elhunyt személyiségének védelmét minden lehetséges módon; a sírmellékletek tömegének elhelyezésével kötelező erejűvé tették. A névtelen halott tisztelete, legalábbis jelenlegi forrásaink birtokában, példa és magyarázat nélkül való. Az ember személyiségének védelme viszont a halotti kultusz alapeszméje volt. Buszt vagy fejszobor elhelyezésekor ez a védelem az egyéniséget legtökéletesebben kifejező fejre vonatkozott, melynek, a Deir el-Medineh-i példákat megelőzően, legalább egy évezredes hagyományai voltak Egyiptomban.

14 Ezt a célt szolgálták az óbirodalmi királyi temetőkben talált pótfejek,

15 a III—VI. dinasztia kori plasztikus és festett, gyantás fej borítások,

10 a stukkó múmiafejek,

17 majd a vászonból és kartonázsból előállított halotti maszkok a VI. dinasztia korából.

18 A fej őrzésére készített egyéb kultusztárgyak (gyékénykorong, fejtámasz stb.) mellett feltehetően sohasem halt el az a szokás, hogy a halott személyét önálló fejszoborban is reprodukáló ábrázolást helyezzenek el a sírban.

19 A Deir el-Medineh-ben és egyebütt talált példák,

20 legalábbis a sírokból származó büsztök ennek a régi szokásnak ramésszida kori kultusztárgyai lehettek. Közéjük sorolható a budapesti fejszobor is. A fából készült példányok, anyaguk sérülékeny természete miatt, jóval kisebb számban maradtak fenn az emlékanyagban, mint a kőből való büsztök. 13 Five Years of Collecting. Egyiptian Art. 1951—1956. The Brooklyn Museum. Brooklyn, 1956. No 11 B, o.; Bruyère, B.: VIII

3 10 o. 14 Nem is említve itt az őskori, a predinasztikus és az Óbirodalom elejéről származó leleteket, valamint a Pyramis-szövegek legkorábbi mondásaiból származó, fejvédő szövegeket. 15 ld. 6. jegyzetet. 16 Pétrie, W. M. F.—

M a c k a y, E.—W a i n w r i g h t, G. : Meydum and Memphis III. British School of Archaeology. London, 1910. Nefermaat: 19 o.; III. No 17 nagy masztaba, 15—16 o. — Ranofer feje a londoni Royal College of Surgeon gyűjteményében = Pétrie, W. M. F.: Medum. 17—18 o.; Smith, E. G. Mémoires de l'Institut Égyptien. 1905.; u. ô.: Egyptian Mummies. JEA I, 1914. 192 o., pl. XXXI. Fig. 2. — Egyik legutóbbi lelet a Szakkarában talált V. dinasztia kori sírban Wati múmiaborítása. 17 Junker, H.: Vorlaufige Bericht..., Giza 1914. Nos 820, 493 =170 o., pl. VI fent.; u. ő.: The Austrian Excavation 1914. JEA I. 1914. 252—253 o. pl. XL 1—2.; u. ő.: Giza I. 58 o. lfi VI. dinasztia: Weserkaf-ankh (= Borchardt, L.: Neuserré, 114 o., Abb. 92) és Kahotep abusziri sírjából (ibidem. 131—132 o.). Valamint: Giza, VI. din. = Reisner, G.: BMFA B o s t o n XI, No 66, Nov. 1913. 58 o.; Szakkara, VI. din. = Firth, C. M.—

G u n n, B.: Teti Pyramid Cemeteries. Excavations at Saqqara. Cairo. 1926. I—II. 32, 33, 36 o., 32 D tábla.; Szakkara—Dél, VI. din = Jé q u i e r, G.: Tombeaux de particuliers contemporains de Pepi II. Fouilles à Saqqarah. Le Caire, 1929. M. X. 75 o., pl. VIII.; Idi-tepemkau sírkamrájából Ptah-wasi maszk-töredékei = ibidem, M. IV. o. 18 Ebbe a körbe tartozhat az a „rejtélyes" fejszobor is, melyet Ph. Lauer talált Szakkarában, a Dzsószer-piramis környékén, s amely borotvált fejű nőt ábrázol, hoszszú nyakkal = D r i o t o n, E.: Le Musée du Caire, éd. TEL 1949. No 89.; Ugyancsak ide sorolható az a fa buszt, melyet Pétrie egy, „II. Amenhotep és II. Ramszesz közötti időből való"sírban talált Sedmentben = P e t r i e, W. M. F. Sedment II. British School of Archaeology 1921. London, 1924. 136. sir, N° 5, 25 o., pis. LIV, LX, 21. >0 Ide sorolhatók azok a sztélék is, melyeken büsztöket ábrázoltak, mint pl. a British Museum egyik mészkő példánya, melynek felső részében 2, plasztikusan kidolgozott buszt látható, alul pedig az adoráló halott alakja tűnik fel. No 270. XIX—XX. dinasztia.