Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

SZIGETHI ÁGNES: Néhány adalék Artemisia Gentileschi művészetéhez

tokra utalnak, amelyet csak a kortársak művészete iránti nagy érdeklődés és az idegen hatások befogadására való nagy készség magyarázhat. Az Uffizi-ben lévő drámai hangvételű Holofernes lefejezése

29 időben nem állhat nagyon távol a hangulatában és művészi megfogalmazásában szögesen eltérő budapesti Jáhel és Siserától. Az Uffizi-festmény Juditjának megformálásában Carracciolo ihletés érezhető — bár a párhuzam különösen hangzik a „macello cosi brutale ed efferato"

30 és Battistello szigorú fenségű Pihenő Szent Családja

31 között — mégis ennek a festménynek a Máriája lehet Artemisia inspirációjának forrása. Az Evelina Borea által közölt adat

32 amely szerint Caracciolonak 1618-ban fizették ki — a minden valószínűség szerint az Ufizzi Szent Családdal azonos — festményt, megmagyarázhatja ezt az összefüggést; Artemisiának talán módja volt megtekinteni hírneves nápolyi kollégája alkotását, amelynek erőteljes szépségű Madonnája megihlette Juditjában. Gyűjteményünk két új szerzeménye értékes adalék Artemisia művészete korábbi szakaszához, és a 20-as évek termésének stilisztikai összetettségéről megbízhatóan gyarapítják ismereteinket. Kronológiájának alakulásában szilárd támpontot jelent a jelzett és datált Jáhel és Sisera kompozíció, amely gyűjteménytörténeti érdekesség is a kép és keret történeti együttesében, képviselve egyúttal a gyűjteményünk kialakításában is fontos szerepet játszó bécsi udvari gyűjteményt és a budai vár — sajnos — nagy részben elkallódott egykori képgyűjteményét.

33 S talán nem megalapozatlan az a reményünk, hogy az egykor az Esterházy gyűjteményben lévő „Dalila und der schlafende Simson" is előkerül az elveszett vagy elveszettnek hitt művek feltehetően még nem teljesen kimerült kincsestárából. SZIGETHI ÁGNES 2!) Borea: i. m. 49. sz. 30 Longhi: i. m. 294. 31 B o r e a: i. m. 5. sz. 32 Borea: i. m, 11. 33 Kilényi: i. m. 21—22.