Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
POGÁNY-BALÁS EDIT: Észrevételek Antonio Lafreri monte cavallói Dioskurosok metszetével kapcsolatban Andrea del Castagno Dávidjának antik forrásáról
szakirodalom 11 . Ebben az esetben azonban az antik szoborból elvonatkoztatott pathos formula jóformán megegyező értelmű és jelentésű a reneszánsz festményen is, a lendületes, mezítlábas, hősi ifjú Dioskuros vagy filozófus lendületes, lelkes tartású, mezítlábas hős ifjú vagy Dáviddá formálódott. Külső, expresszív lendületében megfelel ezúttal a belső értelmezésnek is. Az ifjú alakjának monumentalitása, alulnézetből ábrázolt jellege, a karoklábak ellentetten lendületes gesztusa, az arckifejezés, a tájból izoláltan kiemelkedő, a felhők fölé magasodó alakja szinte szuggerálja az összevetést ezzel a Róma városából akkor magasan kiemelkedő öt és félméteres kolosszus szoborral, a monte cavallói Dioskurosok szoborcsoportjának alakjaival, amely ehhez a képhez és más reneszánsz művekhez is alapvető módon mintaképül szolgált. Andrea del Castagno Dávid-ján valóban festményen először, jóformán teljes megegyezést találunk a monte cavallói Dioskuros alakjával. Kézzelfogható példáját mutatja e római szobor szuggesztív hatásának mind általában, mind részleteiben. Megtaláljuk a behajlított térdet, a kontraposztikus tartást, a lobogó tunika ráncolódása is részben a köpenyből származhat, s az izomrajzolatok is pontosan megfelelnek a két alkotáson, s ugyancsak a jobb kéz jellegzetes tartása. Andrea del Castagno Dávid képét összevetve a monte cavallói Dioskuros szoborcsoportról Antonio Lafreri által a 16. század közepén készített metszettel 12 (23. kép) további összefüggések mutatkoznak. Mindkét ábrázolás hangsúlyozottan a felhőknek az alakok alá és mellé helyezésével az alakok felhők fölé magasodását hangsúlyozza, szinte hasonlóan érzékeltetve, ahogy mindketten láthatták azt az antik szobrot, amikor még nem voltak körülöttük a magas épületek. Constantinus termáinak közelében, már a romok közül kiemelkedve magaosdtak szinte a felhők fölé Róma városában, élesen kirajzolódva az itáliai kék égen. Ugyanúgy ábrázolja ez a metszet az antik szoborcsoportot a pontosságra törekvő visszaadásnál, mint a festmény a szabadon átformált ifjú alakjának térbeállításánál. A Niobida-paidagógosnak a kiegészítése a későbbiekben minden valószínűség szerint éppen a monte cavallói Dioskurosok alapján készült, mivel itt megtalálták teljesen pontos formájában a mozgást, az álló-lépő láb és a karok mozdulatának alapját. A monte cavallói Dioskurosok szobra már a jóval korábbi Pisanello rajz szerint is láthatóan teljesen ép formájában állott fenn, karjával és fejével éppen úgy, mint ahogy a Róma-alaprajzokon és térképeken is ábrázolták. Ugyanabban az időben pedig Fra Angelico 13 római tartózkodása idején egy szabadon átformált rajzban szintén megörökítette a monte cavallói Dioskurosok egyikét a lóval. A Castagno festmény fejét, arcát, hajviseletét tanulmányozva is feltűnő a hasonlatosság a monte cavallói Dioskurosok fejével, arcával, hajviseletével. 11 Gombrich i. m. 247. : „The artist... can use ... in a different contact „invert" their original... meaning". Éppen így utal a Dávidnál is az átvételnek az invert értelmezésére. Ezúttal azonban a Monte cavallói Dioskurosszal kapcsolatban kettős megegyezést találunk, külsőt és belsőt is. 12 Antonio Lafreri: Speculum Romanae Magnificentiae c. metszetkiadványának egyik lapja a monte cavallói Dioskurosok, 1568-ban jelent meg, részben saját, részben mások rajza alapján. 13 1. 4. jegyzetet.
