Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

PEKÁRY IRENE: A budapesti Actium-relief

Fentebb azt mondtuk, hogy az eltávolított orr-rész háromágú szigony lehetett. Ilyent viselnek a köztársaságkori és kora-császárkori római hadihajók, ellentétben a későbbi évszázadokra jellemző agyar alakú hajósarkantyú díszítéssel (embolon). A háromágú szigony alakú hajósarkantyú Augustus-kori használatának fő bizonyítéka egy márvány prora Nikopolisból származó emlékműről; alighanem az emlékmű homlokrészéhez tartozott, amelyet a rostrumokhoz hasonlóan hajóorrokkal díszítettek.

23 A korabeli hadihajó képét szemlélteti egy i. e. 29—27-ből származó dénár, hátoldalán a Columna Rostrataval,

24 a Porticus Octaviae egyik frízének hét töredéke hajórészletekkel és áldozati eszközökkel (ma részben a Capitoliumi Múzeumban a Stanza dei filosofi-ban, részben a Vatikáni Múzeum Braccio Nuovo-jában vannak kiállítva

25

), elsősorban pedig a C. Cartilius Poplicola síremlékén ábrázolt hajó, amelynek tőke-díszítése azonos típusú a fentebb említettekkel (15. kép).

26 Egy chercheli páncélos szobron, amelyet Fittschen i. e. 17 és i. sz. 37 közé datál, triton domborműve látható, vállán az actiumi csatában szerzett zsákmánnyal, egy akrostolionnal.

27 E párhuzamok alapján alkothatunk képet a budapesti dombormű hajójának eredeti alakjáról. A 13. képen bemutatott érme nézetem szerint lehetőséget ad az Actium-relief keltezésére, mivel ez a nem sokkal a győzelem után vert dénár erősen eltér a későbbi program szerint készült Actium-érméktől. A 31—30. év telén Octavianus sietve Brundisiumba ment, és mikor „Görögországon keresztül Kisázsiába, majd i. e. 30 tavaszán Syriába érkezett, nemcsak arra áldozott óriási összegeket, hogy római építkezéseihez régi görög műalkotásokat szerezzen meg, hanem érméinek vésnökein kívül biztosan más műfajokban dolgozó görög művészeket: építészeket, szobrászokat, festőket, kiváló iparművészeket is megnyert nagy tervei számára, és előre küldte őket Rómába".

28 Ennek a megállapításnak a jelentőségét ne'm szabad lebecsülni. A relief, amely inkább dekoratív hatásra törekszik, mint természethűségre, Picard szerint „une conception très grecque",

29 Strong szerint „è di ispirazione spiccatamente ellenica".

30 Strocka szeretné a művet „in grössere Nähe des Ereignisses rücken, das ihm den Namen gegeben hat".

31 Mindezek megfontolása alapján a domborművet Divus Julius templomának i. e. 29-ben történt felszentelésével hoznám kapcsolatba.

32 23 Praktika 1940, 30, 5—6. kép; Ergon 1974, 50 sköv.; Fittschen, K.: Zur Panzerstatue in Cherchel. JDAI 91 (1976) 193, 79. jegyz. 24 BMCRomEmp I, 103, 633. sz., 15. tábla, 15. kép. 25

Helbig — Speier: Führer durch die öffentlichen Sammlungen klassischer Altertümer in Rom II.

4 Tübingen 1966. 1382. sz.; 1664. sz. 26 Floriani Squarciapino, M.: Scavi di Ostia (Le necropoli) III, 1. Roma 1958. 39—43. tábla. Ujabban foglalkozott vele Z e v i, F., in P. Zanker (szerk.); Hellenismus in Mittelitalien. Göttingen 1976. 56 sköv. 27 Fittschen: JDAI 1976, (23. jegyz.), 190, 12. kép. További Augustus-kori hajóábrázolásokról vö. Pékár y, I. — Pékár y, Th. — Schwertheim, E. : Kataphraktos und Zweireiher. Boreas 2 (1979) 86. 28 Li eg le, JDAI 56 (1941) 116, V. Gardthausen nyomán (Augustus und seine Zeit 1891—1917, I. 475 és II. 261.). Arról, hogy hogyan szerzett Augustus ezüstöt nagymennyiségű dénár-vereteihez, 1. P e k á r y, Th., in Monumentum Chiloniense, Festschrift für E. Burck. Kiel 1975. 96 sköv. 29 P i c a r d: La sculpture antique, 371. 30 Strong: La scultura romana, 14. 31 Strocka: AA 1964, 831.; Kunze, M.: Wiss. Zeitschr. d. Humboldt-Univ. zu Berlin 25 (1976) 492. 32 P 1 a t n e r, S. B. — A s h b y, Th.: A Topographical Dictionary of Ancient Rome, 1929, 286.