Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

URBACH ZSUZSA: Hendrick de Clerck egy ismeretlen képe a Szépművészeti Múzeumban

egykor a brüsszeli Notre-Dame de la Chapelle-ben állott oltár (102, kép) és az ugyancsak datált késői, 1628-ban festett Levétel a keresztről (Brüsszel, Musées Royaux des Beaux-Arts) között lényegében alig mérhető le egyfajta fejlődés vagy változás.

12 Az Észak-Németalföldön oly sokszínű képet mutató manierista festészettel és az antwerpeni századvég nagyszerű késő-manieristáival szemben Brüsszel és az udvar festészete valójában provinciális. Kevés nagy mester dolgozott ekkor a városban. A manierizmus utolsó képviselői, akik közé Clerck is tartozott, a flamand barokk születésének évtizedeiben a romanizmus formuláit és az akadémikussá vált manierizmust konzerválták. Mentségükre legyen mondva, ezzel együtt a velencei késő-reneszánsz és a flamand reneszánsz hagyományos színpompáját is! A budapesti múzeumba került festmény elhelyezése Clerck művei közé az oeuvre-katalógus publikálása hiányában csak nagy vonalaiban lehetséges. Képünk szempontjából ezúttal csupán a nagyméretű, egyházi tematikájú képeket vettük figyelembe, és teljesen mellőztük a kabinet-képek műfaját. A kompozíciót (99. kép) az előtérbe helyezett, plasztikusan ábrázolt monumentális alakok uralják, a tájképi környezet teljesen a háttérbe szorul. A középen ülő Madonna súlyos köpenybe burkolt alakja kissé hátrafelé, azaz balra dől. A gyümölcsöt tartó angyal, a Madonna és a mögötte lévő két angyal erőteljes balra irányuló tartása szabályos diagonális szerkesztést mutat. Ezt az irányt töri meg József ellentétes mozgást jelentő alakja és zárja le a bal szélső angyal. Ez a kompozíciós forma Clerck többi művén is igen gyakori, például a windsori gyűjteményben lévő Pásztorok imádása rajzán is, melyre Gerszi Teréz hívta fel figyelmemet.

13 Képünkön az ülő Madonna, az előtte térdelő, angyallal valójában a királyok, illetve a pásztorok imádása kompozícióit ismétli meg. A budapesti festmény Clerck korai főművéhez, a brüsszeli Nagy Szent Családhoz áll igen közel. Ezen a nagyméretű művén a szignatúrát kiírta betűkkel: H. DE CLERCK. (102. kép). Akár a Madonna, a Gyerek, Szt. József, akár a nagyszárnyú „heroikus" angyal típusait hasonlítjuk össze a két képen, a rokonság egyértelmű. A sokalakos kompozíció szerkesztése is hasonló. A fénylő, fáradtszínű selyemdrapériák és a zománcos inkarnát megfestése is a korai műveken tűnik meggyőzőnek. Később örömtelenül ismételte ezt is, mint például az 1611-ben készült Nagy Szent Család kompozíción, melyet ugyancsak a Notre-Dame de la Chapelle számára festett (103. kép).

14 Ezen a későbbi változaton ismét megjelenik a korábbi képen még a háttérben meglévő Correggio-i mosolyú angyal.

15 Az 161 l-es változaton lévő angyal alakja és mozdulata a budapesti kép legközelebbi analógiája. Képünkön harmonikusabban illeszkedik 12 M a e y e r: i. m. 61., 88. o.; Laureyssens több helyen. Puyvelde: i. m. 381. o. ugyan Vosról írja, de derekre még jobban ráillik: „...la formation d'un esprit éclectique est toujours lente ..." 13 Windsor, 212 x 193 mm, Puyvelde: Catalogue . . . 1942. Nr. 6449. A windsori rajzon lévő mindhárom angyal igen közeláll a budapestihez, típusban, gesztusaikban egyaránt. Ismételten megköszönöm Gerszi Teréz értékes segítségét és tanácsait, melyet ebiben a munkámban is nyújtott. 14 Laureyssens: i. m. Kapellekerk... 15 Terlinden: i. m. 92. o. ,,. . . d'une physionomie toute corrégienne"-ről beszél. Pontosabban meghatározva, — De Clerck angyala a pármai képtár II Giorno képén lévő angyal távoli rokona.