Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

GERSZI TERÉZ: Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című képének előzményei és hatása

A Cornelis van Dalem által kialakított képtípus Jan Brueghel, Paulus Bril és Joos de Momper műveinek közvetítésével, alapos átdolgozásban és a min­taképekétől többnyire eltérő staffage alakokkal illetve jelenettel, a XVII. szá­zad derekán is felbukkant. A Mompernek tulajdonított művekhez kapcsolódik tematikai és kompozíciós szempontok alapján a budapesti múzeum Szent Antal megkísértését ábrázoló festménye, amely id. David Teniers műveként szerepel a gyűjteményben (98. kép). 31 Már régebben rámutattak a varsói múzeum 1641­ből való Táj cigányokkal című, sajátkezű Teniers festményének 32 Joos de Mom­per említett párizsi remete kompozíciójával illetve Paulus Bril Pan és Syrinx (Paris, Louvre) című képével 33 való összefüggésére. Kétségtelen, hogy Brilnek ez a műve az 1590-es években készült Sziklás táj olvasó remetével című kompozí­ciójának a késői változata. A főmotívumok rokonsága és az alapstruktúra azo­nossága mellett azonban itt már nagyvonalú festői megoldás, és egységes tér­koncepción alapuló szerkesztésmód érvényesül. Ugyanezek a művészi célkitű­zések jellemzik Lucas van Uden Istenek lakomája című művét (München, Alte Pinokothek), 34 amelynek kompozíciós előképét ugyan csak az említett Bril mű­vekben látjuk. A flamand tájfestők Cornelis van Dalem 1561-ben készült rajzának motí­vumait és kompozícióját csaknem száz éven keresztül felhasználták. Ez a tény is jelzi, hogy Dalem alkotásai olyan úttörő vonásokat tartalmaztak, amelyek csak később váltak aktuálisakká. A közelről ábrázolt és a képfelületnek majd­nem az egészét kitöltő motívumok ábrázolása túlságosan újszerűnek hathatott ahhoz, hogy saját korában követőkre találjon. Igen jellemző, hogy Spranger nyolc évvel későbbi, Dalem művei alapján készült karlsruhei festményei is ré­giesebbek a mintaképnél és jobban kötődnek a flamand hagyományokhoz rálá­tásos megoldásukkal és a messzi háttérre való kitekintésükkel. A „Nahland­schaft" kibontakozása az 1600 körüli időszakban vált aktuálissá, az erdei táj­kép kialakulása is ennek a folyamatnak a keretében ment végbe. Jan Brueghel és Paulus Bril műveinek abban van a jelentősége, hogy az új perspektívát jelző dalemi koncepciót továbbfejlesztették. A Cornelis van Dalem művén még hang­súlyos részletformákat nagyobb egységbe foglalták és az egyes motívumokat valószerűbben és anyagszerűbben ábrázolták, így egységesebb szerkezetű, nagy­vonalúbb és realisztikusabb alkotásokat hoztak létre. Saját korszakuk törekvé­seivel összhangban álló kompozícióik ezért válhattak mintaképpé a kortársak és az utánuk következő generáció számára. 33 GERSZI TERÉZ :il P i g 1 e r, A. : I. m. 684. o. Ltsz. 560. 32 National Museum in Warsaw. Catalogue of Painting. Foreign Schools II. War­saw, 1970. Kat. sz. 1278. 33 Michel, E.:I. m. 37, Kat. sz. 1911, XII. tábla 24. kép. :! '' Thier y, Y. : Le paysage flamand au XVII e siècle. Paris-Bruxelles, 1953. 40. kép. 35 A küldött fényképekért és a publikálás engedélyezéséért ez úton is köszönetet mondok a bassanoi Museo Civico, a frankfurti Städelsches Institut, a milanói Amb­rosiana, a londoni Courtauld Institute, a prágai Narodni Galerie és a weimari Kunst­sammlungen igazgatóságának. Továbbá hálásan köszönöm Libuse Brockovának (Ut­recht) és Klaus Ertznek (Essen) a Momper képekkel kapcsolatos felvilágosítást, a küldött fényképeket és adatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents