Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
GERSZI TERÉZ: Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című képének előzményei és hatása
mindkét alkotás bal oldalán megtalálható a sziklafalhoz támaszkodó, fából és szalmából összetákolt kunyhó, a hozzátámasztott létra és előtte a földön szanaszét heverő fadorongok és favágó szerszámok csoportja. A rajz sziklamélyedésbe épített fatákolmányát a képen némileg átalakítva, egy földalatti üregből kiemelkedve látjuk viszont."' A rajzzal ellentétben a kép jobb oldalát is egy, a hegy oldalában kiképzett sziklabarlang tölti ki, és csupán az „arco naturalé"-n keresztül nyílik kilátás a távoli tájra. A jobboldali sziklabarlang is a Dalem rajzán látható baloldali sziklaüreg módosított átvétele a tűz mellett főző barát Staffage figurájával, a kerek asztal és két alacsony szék motívumával. Cornelis van Dalem művészetének hatása a fiatal Jan Brueghelra az említett motivális átvételeken túlmenően a közelnézeti, kisebb tájkivágást ábrázoló képtípus kialakítása szempontjából is ösztönző volt. Ez a képtípus a XVII. századi tájkép festészetben játszott nagy szerepet, így korai előfordulásai különösen figyelemreméltóak. A „Nahlandschaft" legkorábbi példáit a XV. század végén az északnémetalföldi mestereknél találjuk (Geertgen) ; a flamand művészetben ezen a téren Pieter Bruegel mellett Cornelis van Dalem ért el jelentős eredményeket. Sziklás tájakat és paraszt udvarokat ábrázoló kompozíciói nincsenek lezárva a néző felé és a motívumok közel kerültek a szemlélőhöz. Alkotásai, amelyek nagyobb mértékben számolnak a nézővel, mint a kortársaiké, az egyes motívumok ábrázolásmódja szempontjából is úttörő jellegűek fokozott valósághűségükkel és anyagszerűségükkel. Cornelis van Dalem művészetében nagy mértékben az északnémetalföldi tájfestészet eredményeire támaszkodott. Már C. Sterling is hivatkozott arra, hogy műveiben a precíz rajz és a hűvös színek alkalmazása a holland hagyományok hatását jelzik. Rámutatott arra is, hogy Jan Mostaert volt Dalem előfutára a primitív életkörülmények ábrázolásában. 1 ' Az általánosságban fogalmazott kapcsolatokon túlmenően konkrét motivális összefüggéseket figyelhetünk meg Cornelis van Dalem frankfurti rajza illetve bussumi képe és Jan Mostaert haarlemi festménye között (84. kép). Már Karel van Mander is említette művészéletrajzában ezt a Jelenet Amerika meghódításából néven ismert képet (Haarlem, Franz Hals Museum), 7 amely unikum nem csak Jan Mostaert, hanem az egész korszak festészetében. Mostaert a régensi udvarral való kapcsolatai alapján szerezhetett értesüléseket a spanyol konquistadorok útjairól és ezek nyomán — feltehetően megrendelésre — készítette el festményét. A sziklás hegyek nyilvánvalóan a fantázia szüleményei, amelyekből bőven találunk példákat Mostaert kortársainak művészetében is. Újszerű a ruhátlan alakok és a sziklabarlangokba épített primitív szerkezetű fakunyhók ábrázolása a létrákkal, a patakon átvezető keskeny úttal, fakorlátokkal, amelyek közvetlen inspirációul szolgálhattak Cornelis van Dalem számára. 8 A motívumok átvételén túlmenően hasonlóság mutatkozik a két 5 A földalatti üreg motívuma, amint erre Klaus Ertz felhívta a figyelmet, Jan Brueghel több 1600 előtt készült alkotásán szerepel, így: Orpheus Pluto és Proserpina előtt énekel (Firenze Galleria Pitti, 1594), Aeneas az Alvilágban drezdai (1596) és budapesti változata (1600). továbbá Krisztus a poklok tornácán (Hága, Mauritshuis, 1597) című festményein, amelyek szintén a dalemi motívum hatására vallanak. 6 S t e r 1 i n g, C.: Cornelis van Dalem et Jan Wechelen. Studies in the History of Art. London, 1959. 281—283. o. 7 Friedländer, M. J. : Early Netherlandish Painting. X. Leyden, Brussels, 1973. Kat. sz. 25, 17. tábla. 8 Igen találó Winkler jellemzése Dalem frankfurti rajzáról: ..."das weithin wirkende Boschische Spukbild der Antoniusversuchung in einer geschwätzigen Robinsoniade umschaft" . .. W i n k 1 e r, F.: I. m. 255. o.
