Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
ZENTAI LORÁND: Két vázlatrajz a firenzei Palazzo Vecchio nagytermének falfestményeihez
KÉT VÁZLATRAJZ A FIRENZEI PALAZZO VECCHIO NAGYTERMÉNEK FALFESTMÉNYEIHEZ Rajzgyűjteményünk várostromot, 1 illetve hegyes tájban folyó csatát 2 ábrázoló két rajza Giorgio Vasari műveként a Poggi-, majd az Esterházy-gyűjteményből került a múzeumba (77. és 78. kép). A hagyományos attribuciót Wollanka J. és Antal Fr. még elfogadta, Hoffman E. azonban a rajzokat már Vasari-követő műveiként vette fel a cédula-katalógusba. Azt a lehetőséget, hogy a rajzok Vasari kezétől származnának W. Vitzthum is elutasította egy 1967. februárjában kelt levelében, míg B. Davidson feltételezte, hogy a rajzok esetleg Giovanni Stradano művei. 3 A két rajz szoros összefüggése mindig is nyilvánvaló lehetett méreteik hasonlósága, technikájuk azonossága alapján, valamint a kompozíciók rokonságából következően. Témájuk közelebbi meghatározására azonban eddig nem került sor, s a rajzok a szakirodalomban is említés nélkül maradtak. A két csata jelenet helye a háttérben ábrázolt vár-, illetve tájrészlet segítségével pontosan meghatározható. A várrészletben Siena erődítései ismerhetők fel, a táj pedig a közeli Val di Chianában fekvő Marciano és környéke. Mindkét tájrészlet ugyanebből a nézőpontból nézve megtalálható Vasari két monumentális freskóján, melyek a firenzei Palazzo Vecchio Salone dei Cinquecentojának keleti falát díszítik és az 1554—55-ben Siena ellen folytatott hadjárat két epizódját ábrázolják (75. és 76. kép). A két rajz kapcsolata a festményekkel egyértelműen nyilvánvaló, problémát jelentenek azonban az eltérések és a rajzoló személyének kérdése. Szempontunkból alapvető fontosságú G. Thiem 1960-ban megjelent cikke/ 1 melyben a szerző elsőként gyűjtötte össze Vasari fellelhető vázlatait a Sala Grande 1563—65-ben, illetve 1567—72-ben történt kifestéséhez. A tanulmány egyébként fordulópontot jelentett Vasari művészeti, főként rajzoló munkásságának értékelésében is, s mindmáig le nem zárt vitát indított el a mellette dolgozó munkatársak tevékenységének megítélése felett. Míg ugyanis a szerző Vasarinak tulajdonította a nagyszabású festészeti program teljes előzetes kidolgozását (természetesen Vincenzo Borghini és a történész Giambatista Adriani tanácsai nyomán), s a vele együttműködő festőknek csak a megvalósításban jut1 Ltsz. 1981. Toll, sötétbarna tinta, világos szürkésbarna lavírozással, halványbarnára színezett papíron. 106 x 169 cm. 2 Ltsz. 1980. Ugyanazzal a technikával. 105 x 184 mm. :! Bejegyzések a rajzgyűjtemény cédulakatalógusában. 4 Thiem, G. : Vasaris Entwürfe für die Gemälde in der Sala Grande des Palazzo Vecchio zu Florenz. Zeitschrift für Kunstgeschichte. 23. 1960. 97—135. o.