Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

TÖRÖK LÁSZLÓ: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

barnás-ibolya (bíbor). Egységes sötét kontúr, valamint futókutya-fríz fut körül, mely indafrízt ill. a clavus levélalakú végződésében kis rozettában virágocskát (?) foglal magába. Az indafríz egy helyen megszakad, itt fekete alapon ecru rajz: ovális medaillonban felismerhetetlen motívum. Olyan bichrom szalagok, melyeken a minta felváltva hol fehér alapon sötét, hol sötét alapon fehér, a 8— 9. sz. fordulója táján jöttek divatba (v. ö. BB, No. 126; Du Bourguet, pp. 259— 261 ill. No. F 10; Thompson, No. 29). A fenti darab a divat hosszú utóéletének végén keletkezett; a motívumok ügyetlenségéből, a hulláminda leveleinek formájából ítélve aligha korábbi, mint a 11. sz. 1. fele (v. ö. még BB, Nos. 179— 181, 184, 186). 27. Lenvászon darabja selyemhímzéssel (23. kép.) Budapest, Iparművészeti Múzeum 7404. Szövetdarab 17 x 11 cm, hímzés 14,5 x 4 cm. Az egyik oldalon hiányos, kopott, rossz állapotban. Téglalapalakú mezőkre osztott fríz, felül hullámindával, alul hullámindával és ívsorral lezárva. A mezőben indadísz tölcséralakú levelekkel. Az indaszárak, levelek és a keretezések feketék és barnák, a keretrízek hullámindái kékek. Arab munka. Analóg selyemhímzés: Errera, No. 394. Egykorú kopt variáns: BB, No. 198. 12—13. sz. 28. Clavus darabja (24. kép). Budapest, Iparművészeti Múzeum 9017. 28 x 4,8 cm. Két vége hiányzik, szélei sérültek és hiányosak. Lenszövet, broché. Sötétvörös alapon fekete minta: egyszerű hullámvonalas szegély-frízek között zegzug-vonalú „inda", melyet kis négyzetek sora alkot, bennük 2—2 ponttal. Az „inda" és a szegélyek közötti háromszögalakú mezőkben geometrikus motívumok (R. Forrer, Röm. u. Byz. Seiden-Textilien aus dem Gräberfelde von Achmim-Panopolis. Strassburg, 1891, Taf. XV, 1), két oldalukon rozettákkal (v. ö. Kendrick IL, No. 586, Pl. XXVIII; Shurinova, No. 226, távolabbról Errera, Nos. 387—389, 460). 12. sz. b) TERRAKOTTÁK 1. Votivfigura (25. kép). Magasság: 15,2, szélesség: 5, 7, mélység: 5,4 cm. Formában készült, üreges testű; finom, vörös, jól átégett agyag, sárgás-világosvörös fényezett bevonat, vörös és fekete festésnyomokkal. Eltekintve a talp kisebb sérülésétől teljesen ép, a festés lekopott. Aediculában álló mezítelen női alakot ábrázol. Karjait orans-gesztusban, könyökben kissé behajlítva tartja, kezeiben egy-egy, a fej fölé hajló s egyben az aedicula lezárását képező pálmaág. A frizura és a nyakék teljesen egybeolvadva körülöleli az arcot (v. ö. Weber, Nos. 233, 235). A nyakékről a keblek közé bulla lóg (v. ö. Weber, No. 236; Kaufmann, figs. 278, 280). A hajfürtök fölött diadéma-szerű, benyomott pontokkal jelzett fejdísz, valószínűleg koszorú (Weber, No. 230; Kaufmann, fig. 279). A keblek és a has erősen kidomborodik, de inkább leányos, mint érett nőt jelző módon (v. ö. Kaufmann, fig. 278). A köldököt rozetta-szerűen elhelyezett benyomott pontkoszorú hangsúlyozza (Weber, Nos. 226, 235). A nemi szerv hasonlóan kiemelve (P. Graindor, Terres cuites de l'Egypte Gréco-Ro-