Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
GARAS KLÁRA: Kupezky tanulmányok. Ismeretlen arcképek Kupezky bécsi korszakából
láncaihoz, Vl az ékszert a festő egy megbízójától kapta, értelemszerűen attól, akinek portréját a kérdéses önarcképen éppen megörökíti. Valószínű tehát, hogy Savoyai Jenő herceg ajándékozta Kupezkynek a láncot megelégedése kifejezéseként, amikor őt a mester először lefestette s ennek az eseménynek állít emléket a bécsi Önarckép. 2 ^ Kupezky e néhány bécsi alkotásának meghatározása, a kísérő mozzanatok tisztázása lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a mester munkásságáról kialakított és némiképpen torzított képet a történelmi hűségnek megfelelően korrigáljuk. Kupezky első életrajzírója, Johann Caspar Füssli, a festőt munkássága késői szakaszában, Nürnbergben ismerte meg. 1758-ban közzétett írását e késő időszak emlékeire, benyomásaira alapítja és főként azokat a mozzanatokat, hangsúlyozza, amelyek elsősorban akkor és ott jellemezték a mestert. 20 E retrospektív híradás sok szempontból hézagos és Kupezky életének megelőző szakaszáról, a Bécsben töltött évekről, a festő udvari feladatairól, főúri kapcsolatairól keveset és inkább negatív értelemben szól. A Kupezky oeuvrejét népszerűsítő másik egykorú forrás, a Bernhard Vogel által metszett s Preislernél kiadott mezzotinto sorozat zömében ugyancsak a késői műveket örökíti meg, a 77 ábrázolásból alig 10 keletkezhetett 1724-et megelőzően. 27 Az újabban közzétett levéltári adatok és a pontosabban meghatározott művek azonban egyértelműen arra mutatnak, hogy Kupezky mintegy tizenöt esztendős bécsi munkássága rendkívül gazdag és sikeres volt, sokat dolgozott a császári udvar, a főúri, sőt főpapi megrendelők számára s a divatigények, Rigaud és Largilliére reprezentatív képmásai, nem maradtak hatás nélkül művészetére. Igaz a Bécsben készült művek közül viszonylag keveset ismerünk s még kevesebbet tudunk pontosan névhez, dátumhoz kapcsolni. A VI. Károlyról, Savoyai Jenő hercegről, Schönborn alkancellárról, Harrach, Questenberg, Losy von Losymthal grófokról stb. festett portrék, a most meghatározott von Albrecht és Kirchner képmások mellett még számos olyan Kupezky képet ismerünk a budapesti, braunschweigi, krakkói stb. gyűjteményekben, mely a beállítás, viselet, fizionómia alapján a bécsi udvari körökkel, az osztrák, cseh-morva, magyar főurakkal hozható kapcsolatba, s a mester nürnbergi korszakát megelőzően készült. Mindez azonban csak töredéknek látszik. 28 Az elveszett vagy mindmáig lappangó művek nagy számát csak részben magyarázza az a körülmény, hogy az arcképek egy része kastélyokban, palotákban maradt és pusztult el, vagy került feledésbe. A hiány létrejöttében alighanem jelentős szerepet játszik a Kupezky művészetéről kialakított részben téves elképzelés: a késői stílusától eltérő, barokkosabb és reprezentatív udvari portrékat nem igen hozzák vele kapcsolatba. 2 '' L. pl. az aranyláncot Adriáén van der Werff amsterdami, Jacob van Schuppen bécsi, vagy Martin van Meytens budapesti önarcképén —, hogy csak néhány 18. századi példát említsünk. 25 A kép eredetére vonatkozóan nincsenek biztos adatok. Először a Mechel-féle felállításban szerepel a bécsi Belvederében. Nem lehetetlen, hogy a kastély eredeti, Savoyai Jenő herceg idejéből visszamaradt berendezéséhez tartozott. 2li Füssli, J. C. : Leben Georg Philipp Rugendas und Johannes Kupezki. Zürich, 1758. 27 Joannis Kupezky, Incomparäbilis Artificis, Imagines et Picturas quotquot earum haberi potuerunt ... aeri incisae a Bernhardo Vogelio, jamuero similiter continuatae opera et sumptibus Valent. Da. Preisleri, Chalcographi Norib. MDCCXLV. 28 Safafik id. mű és Kupezky cikk T h i e m e, U.— B e c k e r, F. : Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler, Leipzig, 1928 XXII. 123, a Kupezky által festett művek számát mintegy 1000—1500-ra becsüli, ebből kb. 200-ról tud számot adni.
