Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

STERBETZ ISTVÁN: Képzőművészeti dokumentumok a vörösnyakú lúd migrációjának kutatásában

KÉPZŐMŰVÉSZETI DOKUMENTUMOK A VÖRÖSNYAKŰ LŰD MIGRÁCIÓJÁNAK KUTATÁSÁBAN A kairói múzeum közismert medumi sírfreskóján, valamint Melchior Hondecoeternek a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött, Páva és kakasviadal című, és az amsterdami Rijksmuseum gyűjteményében levő, Űszó tollasok feliratú festményein egy rendkívül ritka északázsiai vadmadár is felismerhető, a vörösnyakú vadliba (61. kép). A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis Pali.) sajátosan kialakult fészkelőareáljával és téli szállásával mindmáig megoldatlan kérdéseket jelent a zoogeográfiai kutatásnak. Ez a faj a jelenben csak Észak-Szibériának a Jamal és Tajmir félszigetek közötti tundraövezetében honos. Alig néhány ezerre szorítkozó, törpe állománya a sarkvidéki tél közeledtével keskeny útvonalon költözik a Kaspi-tenger és az Aral-tói vidékén levő telelőhelyére. A mintegy három évszázadot tükröző ornithológiai irodalomból azonban kitűnik, hogy téli időszakban a vörösnyakú ludak kisebb hányada időnként messze nyugat felé is elkalandozik. Az első európai előfordulását 1766-ban, London közeléből mutatták ki

1 és az ettől számított 150 évben még igen-igen elvétve, az utóbbi 60 esztendőben azonban egyre gyakrabban jelenik meg földrészünk vizein (2. kép). Ezek a nyugati tendenciájú, rapszodikus elkalandozások olyan feltételezésekhez is vezettek, mely szerint a régmúltban ez a faj jóval kiterjedtebben volt honos az arktikus zónában a jelenleginél. Lehetséges, hogy hajdani elterjedési köre az európai tundraövezetre is áthúzódott. Ha ez valóban így lenne, akkor minden bizonnyal a téli szállás is Délnyugat-Európáig, Észak-Afrikáig elnyúló, széles sávot érintett annak idején. Ennek alapján feltételezhető, hogy évezredes migrációs tradíciók időnkénti feléledése magyarázza a jelenben is tapasztalt, nyugati beáramlásokat.

2 E sokat vitatott kérdéshez az említett három képzőművészeti alkotás szolgáltatott elgondolkoztató, jelentős dokumentumot. Az i. e. mintegy 2700 évvel készült medumi sírfreskó állatcsoportja hat legelő vadludat mutat be, amelyek közül a két szélső nyári lúd (Anser anser), közöttük két balra tekintő, öreg tollazatú nagy lilik (Anser albifrons), a két jobbra forduló vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) (63. kép). Zoológus szemmel hogyan minősítsük a művész rendkívül pontosan, élethűen visszaadott modelljeit? A nyári lúd és a lilik nem jelent problémát, mivel téli időszakban mind1 Witherby, H. F.—J ourdain, F. C. R.—T i c e h u r s t, N. F.

—T u c k e r, B. W. : (1948) The Handbook of Britisch Birds. London, H. F. & Witherby LTD. pp. 455. - Irodalmi összefoglaló in: St erb et z. I.—

Szijj. J. : (1968) Das Zugverhalten der Rothalsgans (Branta ruficollis) in Europa. Die Vogelwarte, Bd. 3/4. 1967/68. p. 266—277.