Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

EMBER ILDIKÓ: Jacques Foucquier tájképe a Szépművészeti Múzeumban

az aprólékosan kimunkált kicsiny képecskék után Foucquier megtanuljon nagyobb arányokban, szabadabb és átfogóbb módon látni és festeni. A legújabb kutatások arra ösztönöznek, hogy a korai és termékeny antwerpeni periódus (itt 1614-ben avatták mesterré), valamint az 1618-ban kezdődő heidelbergi tartózkodás

25 között Foucquier bruxelles-i jelenlétének is nagyobb figyelmet szenteljünk. A. Laes,

26 bár ismerte az adatot, mely szerint mesterünk 1616-ban a bruxelles-i festő-céh tagja lett,

27 kétségbe vonja, hogy itt hosszabb ideig tartózkodott volna, s hogy Ignace van der Stock a tanítványa lett volna. P. Saintenoy

28 és újabban M. de Maeyer

29 munkái azonban olyan adatokat közölnek, melyek bizonyítják, hogy egy ideig Foucquier a bruxelles-i udvar szolgálatában állt, s innen ment át még 1619 előtt rövid időre Heidelbergbe, majd 1621-ben végleg Párizsba. Foucquier művei is igazolják ennek a bruxelles-i korszaknak a jelentőségét; nem véletlen, hogy stílusának olyan értő elemzője, mint W. Stechow, a későbbi bruxelles-i tájfestők, Jacques d'Arthois és Lodewijk de Vadder előfutárát látja benne.

30 Hatása Bruxelles-ben közvetlenül érvényesült Ignace van der Stock műveiben, aki festményeiről metszeteket készített, s képeiben is hűen követte mestere stílusát. De hatással lehettek Foucquier olyan saját művei is a bruxelles-i tájfestészet fejlődésére, mint a Ludwig Burchardt által meghatározott Erdei táj lovassal

31 (59. kép), vagy a hagyományosan Foucquiernak tulajdonított grenoble-i Tájkép

32 (60. kép). A budapesti kép ebből a szempontból is beleillik Foucquier oeuvre-jébe, tiszta és természetes dekorativitásával, melyből hiányzik az antwerpeniek fantasztikum és drámaiság iránti fogékonysága. Misztikum helyett meghitt hangulat jellemzi, s érezteti már azt is, hogy festője alkalmas volt a francia klasszikus tájfestészet hatásának befogadására. EMBER ILDIKÓ 25 A heidelbergi megrendelésekről, a kastély számára festett képek sorsáról Fétis, E.: i. m. ír. Elképzeléseit az újabb kutatások bizonyos fokig módosítják. V. ö. 29. számú jegyzet. 26 Laes, A.: Le paysage flamand. Notes-remarques-réflexions. Miscellanea Leo van Puyvelde. Bruxelles, 1949. 166—183. — C 1 a e s s e n s, P. E. : Deux points à éclaircir dans la vie du peintre flamand Jacques Foucquier. L'Intermédiaire des généalogistes. Bruxelles, 1965. nov. 305—307. 27 P i n c h a rt, A. : La corporation des peintres de Bruxelles. Messager des sciences historiques. 1877. 309. 28 Saintenoy, P.: Les arts et les artistes à la cour de Bruxelles. Bruxelles, 1935. 119—120. 122. — 1667. május 25-én a tervureni kastélyt díszítő két Foucquier tájképet a háború miatt beszállították a palotába. 231 Maeyer, M. de: Albrecht en Isabella en de schilderkunst. 1955. 168—170. 345. 461. — 1619. június 15-én a Foucquier által márciusban szállított két tájképért 600 livret fizettek. A két képet 1698-ban Bruxellesből ismét Tervurenbe vitték, ahol az 1701. évi leltárban még szerepeltek. — Mivel a kifizetéskor nem jelölték meg a festő tartózkodási helyét, ami szokás volt, amennyiben idegennel dolgoztattak, feltehető, hogy 1619 nyarán Foucquier Bruxellesben-volt. V. ö. 169. 9. jegyzet. Á heidelbergi megredelést tehát valamikor 1616 és 1619 között teljesítette. V. ö. 170. 30 I. m. 1948. 422. 31 Vászon, 145 x 214 cm. Berlin, Galerie R. Schmidt, 1929. — A fényképet az antwerpeni Centrumnak köszönöm. 32 Grenoble, Musée des Beaux-Arts. Ltsz.: 77. Vászon, 92x 126 cm. Catalogue, 1878. 65—66. 105. sz. — A fényképet a grenoble-i múzeumnak kösznöm.