Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
EMBER ILDIKÓ: Jacques Foucquier tájképe a Szépművészeti Múzeumban
közepén Foucquier-ről tudtak, kora tájfestőinek legjobbjai közé sorolja, éppen a kortársak véleményére hivatkozva. 1 '' Minthogy az analógiákat csupán fényképről ismerem, indokoltnak látszik a budapesti képet ezekkel a régi kritikusi véleményekkel szembesíteni. A kép komponálása hibátlan, kiegyensúlyozott, a klasszikus értelemben arányos ; a különböző síkok, a tér mélyülése, a távolabbi motívumok kisebbedése valósághű. A fény elosztása mesteri, jól szolgálja az egyes részletek kiemelését és a távlat érzékeltetését. A lombozat festése bizonyos rutinra, ugyanakkor jó megfigyelésre és szintetizáló készségre vall. A természetesen mozgó alakok jellemzése találó. A színezésben a hagyományos hármas barna-zöld-kék tónust egy egységes, hűvös, szinte unalmas világos zöld váltja fel, amire Mariette is céloz, s amelynek monotóniáját enyhíti a beeső fény meleg sárgája és a fehér felhős égbolt világos kékje. — Egy jó felkészültségű, műveiben többféle hatást ötvöző, nagyméretű vásznak festésében is gyakorlott művész kiforrott, dekoratív alkotásának mutatkozik ez a kép, melyre tehát egészében ráillik a kortársak jellemzése. Foucquier 1622 utáni, érett korszakából nem ismerünk jelzett festményeket, 14 azonban ennek a periódusnak a festői stílusáról is fogalmat alkothatunk a képekről készült metszetek alapján. 1 '' És éppen a metszetek között meggyőző analógiákat is találunk a budapesti képhez. (56. kép) A J. Morin által megmetszett sorozat itt közölt lapja (Kat. Dumesnil 105. sz.) a szóban forgó képhez nagyon hasonló festményről készült, megegyezik vele hangulatában, klasszikus léptékében, komponálásában, részlet-motívumaiban és az alakok ábrázolásában. A budapesti kép készítésének idejét tehát mindenképpen a franciaországi, 1622 (a kölni kép dátuma) utáni évekre tehetjük. Ha azonban feltételezünk a rajzok alapján" 1 egy erősebben klasszicizáló késői stílust Foucquier festészetében is, ez a kép nem készülhetett 1630-nál később. Ezt a datálást támasztja alá az 1610-es évekből származó jelzett képekkel való összehasonlítás, melynek során a festésmódban olyan sajátosságokat figyelhetünk meg, melyeket a budapesti kép még megőriz. Így például az 1617-ben készült londoni Folyóvölgy látképén 17 (58. kép) a tölgyfa szétterülő lombjának festése, a fatörzs hamvassága az oldalsó megvilágításban, az omlós puha földút és a távoli hegy tömörebb anyagának érzékeltetése, vagy a jobb előtérben a kiszáradt faág íve mind olyan részletek, melyek újra fogalmazva fellelhetők a 13 I. m. : 590. „Les critique les plus justement accrédités sont unanimes à lui assigner le premier rang parmi les paysagistes de son temps." 1/1 Foucquier képeinek pusztulásáról Id.: Stechow, W.: i. m. 1948. 422. — Thiéry, Y.: Le paysage flamand au 17 e siècle. Párizs-Bruxelles, 1953. 46. — Sajnálatos módon elveszett a háború alatt az a jelzett budapesti tondó is, melyet Stechow (i. m. 1948. 421.) a művésznek J. Brueghelhez fűződő kapcsolata bizonyítására említett. 15 Foucquier metszeteiről Id.: Hollstein, F. W. H.: Dutch and Flemish Etchings, Engravins and Woodcuts 1450—1700. VII. 6. — Korábbi katalógusok: Dumesnil, R.: Le peintre graveur français. Párizs, 1835. 95—98 és 103—105, 107— 108. sz. — Kel len, Van der: Le peintre graveur hollandais et flamand. Utrecht, é. n. 70. 8—9. sz. 10 Ld. a Hannoverben, Párizsban és Hamburgban őrzött rajzokat. Repr.: Stechow, W.: i. m. 1948. 8—10. és 13. kép. 17 London, E. Slatter, 1958. 15. sz. Fa, 33 x 43,2 cm. Jelezve: I Fouquier 1617. — A fotót az antwerpeni Centrumnak köszönöm. — Még korábbi, de komponálásában talán még inkább előremutató az 1612-ből jelzett, müncheni magántulajdonban levő tájképe; repr.: Bernt, W.: Die niederländische Maler des 17. Jahrhunderts. München, 1947. I. 285. sz.
