Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
MRAVIK LÁSZLÓ: Paolo da Caylina három festménye
különösebb Keresztelő Szent János megjelenése, miután ikonográfiáiké meglehetősen ritka. A képmező alsó részén, mely a többi részletnél is rongáltabb, egy pap kehelyben Krisztus vérét fogja fel, mellette jobbról és balról egy-egy sötét ruhás férfialak, kezében gyertyát tartva, akikben a festő minden valószínűség szerint a megrendelő testvérület tagjait ábrázolta. A felső részen két férfiszent, akiknek kilétét ez idáig még nem állapították meg. A siratás-kompozíciók ilyetén, két felmagasodó szent alakjával történő kiegészítése Bresciában a reneszánsz korban egyáltalán nem ritka, előfordul — többek között — Civerchio, Romanino, Moretto műveinek sorában is. 25 Szinte bizonyos, hogy a budapesti képhez igen hasonló kompozíció lehetett a Paglia által a Disciplina di San Barnabában látott, s részletesen leírt festmény is; 2C ,,Segue nella medesima contrada, la Disciplina di S. Barnába, doue si uede una Tauola del Saluatore estinto, con la Vergine piangiete La Maddalena, é di S. Giouanni, figure che esprimono assai dolore. Con L'aggiunjta di SantAgostino et Barnába, et due meze figure di Disciplini fatti dal naturale. Opera d'antica maniera, ma toccata con uiuacitá della mano di Vincenzo Sotto." A képet Carboni 27 ugyancsak ismerte, bár Pagliához képest igen szűkszavúan írja le: ,,La távola dell'altare, la qual rappresenta la B. V. col Redentore morto, la Maddalena, S. Giovanni, S. Agostino e S. Barnába, é di Paolo Zotto. Mindkét leírás „favola"-ként említi, ebből azonban sok következtetés nem vonható le, miután a vászonra festett képeket is gyakorta így emlegetik. 28 Ugyanez áll a technikai eljárás megjelölésére is; a guidák által „olio" megjelölésű képekről nem is egyszer kiderült, hogy temperával, vagy ahhoz közel álló anyaggal készültek. Annyi végül is kétségtelen, hogy a San Barnába képén a két szent alakja — a leírás értelmében — a megmaradt művekével megegyező módon, mintegy hozzáadásként, kiegészítésként jelent meg. A 25. számú jegyzetben felsorolt képek közül kettőnél, s feltehetőleg a San Barnaba-féle darabon is, a kiegészítő szentek közül a Krisztus fejénél álló a templom vagy az oratórium névadó szentje. 29 Ebből következik, hogy ezen állítás a Szépnít mesterünknek. Lásd még a képről Boschetto, A.: Giovan Gerolamo Savoldo. Milánó, 1963. Tav. 19. — Girolamo Romanino: Krisztus siratása. Készült 1530—1540 körül. Brescia, Pinacoteca Tosio e Martinengo. Erről bővebben P a n a z z a, G.: Mostra di Girolamo Romanino. Brescia, 1965. Cat. 52. (Romanino és műhelytársa 1540 körül; kiemeli a kompozíció lombard jellegzetességét) — Novasconi, A.:I Piazza. Lodi, 1971. 146. (Callisto Piazza és Romanino közös műve 1529-ből.) A festmény eredetileg a bresciai San Giuseppe templom oltárképe volt. Foppa festményéhez képest tükrösen megfordított elrendezésű. A kompozíció kevéssé jellegzetes példányai közül megemlíthető még a bergamoi Lotto-féle Pietá, Gaudenzio Ferrari Sirbatételképe a torinói képtárban, ugyanott egy Gaudenzio utánzójától származó, már a 16. század második feléből való munka. 25 Az előző jegyzetben említett 1504-es Civerchio-képen Szent Sándor és Pál; Romanino említett képén Szent Pál és József. E kissé merev, célzatos komponálást igénylő kiegészítés látható Moretto da Brescia Siratás-képénél is, 1554-ből datált, New York, Metropolitan Museum of Art. A két alak Nicodemus és Arimathiai József. Eredetileg a bresciai Disciplina di San Giovanni Evangélistában. Érdekessége, hogy szintén testvérület számára készült. Lásd Paglia, F. : id. m. Vol. I. 161—162. ms. 197—198., továbbá Gombosi, G. : id. m. 110. ^'Paglia, F. : id. m. Vol. II. 527. ms. 437. 27 Carboni, G. B.: id. m. 117. és Ffoulkes — Maiocchi : id. m. 203, 204, 276, 286. 28 Jó példa erre Moretto da Brescia már említett Pietája a Metropolitan Museumban, melyet szintén „távola"-ként említenek. 29 Az elveszett San Barnaba-beli képnél természetesen nem dönthető el bizonyosan, hogy melyik szent hol állt.
