Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
MRAVIK LÁSZLÓ: Paolo da Caylina három festménye
líti. Születési évének megállapítása nem egyértelmű. Egy dokumentum szerint 1504-ben 18 éves volt, tehát 1486-ban született, egy másik viszont azt állítja, hogy 1517-ben 25 éves, eszerint születési éve 1492-re tehető. Egyáltalán nem lehetetlen azonban az sem, hogy egy harmadik dátum az igazi; a Caylina-festőcsalád eléggé népes volt ahhoz, hogy tagjaikat összekeverjék. Az 1486-os születési dátum azonban hihetőbbnek tűnik egyik, már kiforrott stílusú művének, a bresciai Santa Giulia freskósorozatának az 1510-es évek közepére való, igen meggyőző datálása 5 alapján. Halálának idejéről még ennyit sem állíthatunk bizonyossággal. Legkésőbbi ismert műve — mely már Moretto erős hatása alatt áll — a bresciai Santa Maria delle Grazie templom egyik mellékoltára, Mária gyermekével és négy szenttel, 1541-ben készült (48. kép). E képet régi források gyakran idézték, hol mint Caylina, hol mint Ferramola művét; az újabb időkben előkerült megrendelési okmányok azonban Caylina javára döntötték el a kérdést. Pigler Andor a freskókkal kapcsolatos számláknak azon adatát, mely szerint a San Cassiano templomból származnak, kétkedéssel kezeli, azon az alapon, hogy ilyen nevű templom a régi, Bresciáról szóló leírásokban nem szerepel. 0 Való igaz, hogy ezek a régi guidák nem ezen a néven említik a templomot. A San Cassiano ugyanis régi időtől fogva egy félig vallásos, félig világi, Bresciában nagyon elterjedt szervezetnek, a Disciplinati konfraternitásnak a helye volt, így a leírások „Disciplina del Duomo" néven említik, lévén, hogy a szervezetnek a dómmal kapcsolatos gyülekezete számára szolgált. A 17. századi szerzők közül megemlékezik róla a festőként is jeles Francesco Paglia is, eképpen: „Nella Disciplina del Duomo, uedonsi compartimenti della Passione del Sigre dipinti à fresco di antica. Ma ben si uaga maniera, cioè nel oratorio di sopra" 7 . A 18. században Carboni így ír e helyről: „S. Cassiano, Disciplina del Duomo. Le muraglie si nell'Oratorio inferiore come del superiore sono tutte dipinte a fresco, con Istorie sacre da mano antica". 8 Carboni jó néhány ilyen ,, disciplinât" sorol fel, a későbbi guidák azonban már legtöbbről hallgatnak. A konfraternitások feloszlása után ezen oratóriumokat senki sem gondozta, s a bennük levő, többnyire passió-jeleneteket ábrázoló freskók rohamos enyészetnek indultak. A termeket azután többnyire iskolai célra használták fel, vagy, mint a San Cassiano esetében is történt, a 19. század elején az egész épületet lebontották. 0 A megmenthető freskókat áttették vászonra, s közülük hat darab a bresciai képtárba került, ahol jelenleg egy részük raktárban, egy másik részük az állandó kiállításon látható; a fennmaradó két darabot vásárolta meg az akkori Országos Képtár. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a Paglia és Carboni által említett munkák azonosak a bresciai és budapesti falképekkel. Ugyané szerzők Caylina más képeivel kapcsolatban is használják a ,, fresco di antica", „mano antica" kifejezést, így Paglia a következő módon ír le egy, szempontunkból a későbbiekben még 5 Morass i, A.: Brescia. Róma, 1939. 334—339. 6 P i g 1 e r, A. : id. m. 94. 7 P a g 1 i a, F.: Il Giardino della Pittura, a cura di Camillo Boselli. Supplemento ai „Commentari dell' Ateneo di Brescia" per il 1967. Vol. I. 79. A kéziratban —• továbbiakban ms. — 21. 8 C a r b o n i, G. B. : Le Pitture e Sculture di Brescia ... Brescia, 1760. 123. 9 A lebontás fényéről v. ö. N i c od e m i, G.: La Pinacoteca Tosio e Martinengo. Bologna, 1927. 27. Ugyanezt erősíti meg a bresciai képtár munkatársaitól 1972-ben nyert szóbeli értesülés is.
