Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

4. Gladiátor. (8. kép) Debrecen, Déri Múzeum IV. 18. M. : 11,9 cm. Tömör. Barnás patina zöld foltokkal. Mindkét lábfej és a kard a jobb kézből hiányzik. A ,,samnis"-nak, ill. Augustus óta secutornak nevezett gladiátor ábrázolása (vö. P. J. Meier, De gladiatura Romana, Bonn 1881, 19 sk.; A. Balil, La ley gladiatoria de Italica, Madrid 1961, 37 skk.). A thrax viselete majdnem teljesen azonos, csak két ocreája és kerek pajzsa van, míg a secutornak egy ocreája és szögletes pajzsa (vö. pl. C. Blümcl, Anta. Kunstwerke. Berlin 1953, 22. sz.) A samnis-secutor ábrázolások gyakoriak a bronz kisplasztikába (Reinach. Rép. stat. ILI

2

. 1908. 194; Hill, Catal. of Class. Bronze Sculpt, in the Walters Art Gallery. 122. sz.; Menzel. Rom. Bronzen, Bildkat. d. Kästner-Mus., 41. sz.; Mitten — Doeringer, Master Bronzes from the Class. World, Mainz 1968, 265. sz.). A debreceni darab teljesen elmosódott arcvonásai talán a hasonló szobrocskákon mindig ábrázolt sisakrostélyt jelzik (a sisak több példányban fennmaradt, 1. pl. De Ridder, Les bronzes antiques du Louvre II, 1108. sz., 65. tábla; vö. F. Drexel in Friedländer, Sittengesch. IV, Leipzig 1921, 262 sk.), a kar tartása pedig arra utal. hogy gladiátor küzdelem utáni ábrázolásáról van szó (vö. Reinach, i. h. 7. sz.). Korai császárkor. írod.: Szilágyi, Antik művészet. 17. kép. SZ. M. 5. Lépő ló. Thessalonikiból. H.: 4,78 cm. Tömör. Feketés-barna patina. Mind a négy láb végén letörött. I. e. 4. századi görög mintára visszavezethető típus (G. Richter. Animals in Greek Sculpture, 1930, 14 skk.; H. v. Roques de Maumont. Antike Reiterstandbilder, Berlin 1958. 16 skk.. 7—8. kép), a test felépítése, élben metsződő formái a korai császárkorra utalnak (vö. lószobrocskák: Posta B., Dolgozatok — Kolozsvár 9, 1918, 140, 13. kép, 8. sz. Hill. Catal. of Class. Bronze Sculpt, in the Walters Art Gallery, 271. sz. ; Ancient Bronzes from the Heckett-Coll., Pittsburgh 1964, 71; Menzel, Röm. Bronzen, Bildkat. d. Kästner-Mus.. 53. sz.; R. Fleischer, Antike bronze Statuetten aus Carnuntum, Graz 1966. 87—8. sz. ; bikák: P. Lehel, Catal. d. coll. arch, de Montbéliard III, Párizs 1962, 29. sz. ; H. Menzel, Die röm. Bronzen aus Deutschland II, Mainz 1966, 94. sz., Vilimovics (szerk.), Ermitage, Anticsnaja hudozsesztvennaja bronza, Leningrád 1973, 18, 31. sz.; zebu: Nomos A. G. Kat. 2.. XVI. tábla, 162. sz.) A budapesti darabról törekedés volta miatt nem lehet eldönteni, hogy önálló votiv szobrocska (vö. pl. Hill, i. h.; G. Richter, The Metropolitan Mus., Greek, Etruscan and Roman Bronzes, New York 1915, 167 skk., 412—425.) vagy applikáció (pl. kocsidísz, 1. Ancient Bronzes from the Heckett-Coll. i. h.) volt. Korai császárkor. írod.: Oroszlán—Dobrovits, 20, C 24. sz. SZ. M. 6. Mercurius. (9. kép) M. : 2,81 cm. Tömör. Sötét patina. Mindkét lába az alsó lábszár közepétől, valamint a jobb kéz könyöktől hiányzik. A petasost, jobb vállán összetűzött chlamyst viselő, jobb kezében eredetileg erszényt, baljában kerykeiont tartó miniatűr ex voto végső soron i. e. 5. század végi klasszikus görög típusra (Furtwängler, Meisterwerke, 427 sk., 64. kép; Bieber, Skulpt. u. Bronzen in Kassel, 62, a 156. sz.-hoz; vö. G. D. Belov in Anticsnaja iszkussztvo k sztol. S. A. Jebelev, Leningrád 1968, 27 sk., 4. kép) vezethető vissza. Kisbronz sőt nemesfém adaptációk birodalom szerte készültek (vö. St. Boucher, Gallia 32, 1974. 151—2. 21—2. kép; L. Franzoni, Bronzetti rom. d. Mus. Arch. Verona, 1973, 46—7. sz.; C. Vermeule, Greek and Roman Sculpt, in Gold and Silver, 1974, 16), különösen népszerű volt a típus Galliában (lista: St. Boucher, Vienne. Bronzes antiques, Párizs 1971, 59, a 17. sz.-hoz; vö. Bieber, i. h.; továbbá 1. még Hill. Catal. of Class. Bronze Sculpt, in the Walters Art Gallery, 32. sz. ;