Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
KAPOSY VERONIKA: André Le Brun rajzai a Szépművészeti Múzeumban
érkezése" fi címet viselő vörös kréta rajz (125. kép), melyről Hoffmann Edith 7 állapította meg, hogy a nápolyi múzeum hellenisztikus reliefjének jobb oldalán látható bacchansok csoportját ábrázolja. A lap hátoldalán Le Brun jellegzetes kézírásával 8 a következő feljegyzéseket olvashatjuk: „N.84.A." ,,A1 Signor Giacomo Monaldi*' (ez utóbbi ajánlást ugyanazzal a barna tintával áthúzta), végül „Le Brun sculpteur du Roi de Pologne delineavit". E felirat tanúsítja, hogy a rajzot második itáliai tartózkodása alatt készítette, mikor a lengyel király megbízásából visszautazott és az antik szobrokat tanulmányozta. Giacomo Monaldi," akinek a lapot szánta, római származású szobrász volt, kit Le Brun segédként vitt magával 1768-ban Lengyelországba. Monaldi később udvari szobrász lett és 1797 után halt meg Varsóban. Érdekes megfigyelésekre ad alkalmat, ha összevetjük lapunkat a nápolyi múzeum i. e. II. századból származó ún. Ikarios relief-jével, mely a bacchansok kíséretében ittasan hazatérő Dionysost ábrázolja (123. kép). Le Brunt — mint láthatjuk — a másolásnál nem maga a téma érdekelte, hanem csak az a részletmotívum, melyet adandó alkalommal saját munkájánál felhasználhatott. Valóban az egymás után sorakozó alakok széthúzásával, nyújtottabb, levegősebb lett az ábrázolás és a művész átfogalmazásában jól elképzelhető egy XVIII. század végi palota klasszicizáló ízlésű díszítésében. A figurák megrajzolásánál is bizonyos eltérést figyelhetünk meg (pl. egy alakkal többet rajzolt, s a sorban utqlsóként álló menád a reliefen szembe fordul). Ennek az az oka, hogy Le Brun a domborművet még töredékes, kiegészítetten formában látta (124. kép). 10 A „Fabrica di porcellana di Napoli" inventárában 1796-ban ugyanis egy megjegyzés szerepel a relieffel kapcsolatban: „fu ristaurato in Roma..." Más régebbi források szerint 1568 óta a Farnesek birtokában volt és a római Palazzo Farnese könyvtárában állt." A dombormű töredékes volta tehát Le Brun fantáziájának bizonyos szabadságot adott, de ezen a lehetőségen kívül a művész előadásmódja is könnyedebb. Az alakok mozgása a rajzon elevenebb, amit a ruharedők hangsúlyozásával és újabb lebegő köpenyek hozzáadásával még aláhúz és festőibbé tesz. Jellegzetesen szobrászi rajzolásmódja a testfelületek helyenként vörös kréta satírozásával, a papír fehéren hagyott foltjaival, a mozgó alakok háttérbe vetített árnyékával nemcsak a fény és árnyék játékát, az alakok plaszticitását érzékelteti, de fokozza a mozgás illúzióját is. Ez a módszer az, ami az antik jelenetet — bár közel hű másolat — egyszerre a XVIII. századba transzponálja. A varsói egyetemi könyvtár egyik Le Brun vázlatlapja a felirat szerint a „Villa deH'imperato o Lorti farneziane"-ban készült. 12 így válik bizonyossá, hogy a budapesti másolatot is ott készítette, mielőtt a reliefet a XVIII. század végén, 1779—96 között kiegészítették, s Nápolyba vitték. A varsói rajzon szintén szerepel Monaldi neve, miből kitűnik, hogy a Farnese-gyűjteményben készített rajzokat eredetileg neki akarta adni, majd a mienket később mégis megtartotta. A Delhaes-gyűjteményből származó nagyméretű vörös kréta fej a jellegzetes 7 Francia rajzok. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának kiállítása. Budapest, 1933. 52. sz. 8 Le Brun Krakkóban a Czartoryski-gyűjteményben őrzött kézírását (Ms. 728) közli S a w i c k a, S. : I. m. II. 45. 9 T h i e m e, U. — Becker, F. : I. m. XXV. Leipzig, 1931. 10 Schreiber, Th.: Die hellenistischen Reliefbilder. Leipzig, 1894. XXXIX. t 11 H au s er, F.: Die neu-attischen reliefs. Stuttgart. 1889. 148, 191—192. 12 S a w i c k a, S. : I. m. 93. Nr. 2.
