Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

TÁTRAI VILMOS: Giovanbattista Naldini ismeretlen festménye a Szépművészeti Múzeumban

mozgás érzetét keltve veszi körül a többi, erőteljesen megmozgatott alak (67. kép). A festő mintaképe itt még Pontormo galluzzói freskója volt, erre mutat a háttér csoportja is." Az elkészült kép már sokkal lehiggadtabb, statikusabb. Krisztus póza, a láb irányának megváltoztatásával, egyszerűbbé vált, Veronika nem félig háttal, hanem profilban térdepel, Mária alakja hangsúlyosabb lett, és a jobb oldali katona, a rajzok erőfeszítésre utaló, ám, manierista módra, csupán formailag indokolt mozdulatai helyett, nyugodt, álló tartásban zárja a kompozíciót. A kivitelezett kép igen jelentős eltérése a vázlatoktól szerintünk csakis a Nagy Passió sorozat részét képező, azonos tárgyú Dürer-metszet hatásával magyarázható (B. 10.; 66. kép.

1

" A Kálvária szembenálló lovasait illetően, az előbb már említett távolabbi előképeken túl, egy közvetlen forrásra is fel kell hívnunk a figyelmet. Az előtér rövidüléses lova pontos másolata annak a lónak, amelyet Vasarinak a Palazzo Vecchio Salone dei Cinquecentójában festett freskóján, a Pisa ostromán jobb oldalt láthatunk, és ugyanitt találjuk meg azt a lovast is, amely a mi képünk harcos-figurájának az előképe (68. kép)." Ugyanakkor a Krisztus keresztje alatt álló ló és lovasalakkal a szomszédos freskó — Miksa császár Livorno előtt -— megfelelő motívuma vethető össze (70. kép). Ismeretes, hogy Naldini Vasari segédjeként részt vett a Palazzo Vecchio dekorálási munkálataiban, a részvétel mértékéről azonban nem tudunk semmi biztosat. Magától Vasaritól csak arról van tudomásunk, hogy Naldini azt a feladatot kapta, készítsen rajzokat a megörökítendő csaták helyszínéről.

12 Újabban Naldininak tulajdonítanak több, a freskókkal összefüggésben álló rajzot. A rajzok és a freskók viszonya azonban mindmáig teljesen tisztázatlan. Nehéz megértenünk, hogy pl. a Pisa ostromához készült Naldini-vázlat (69. kép) — az attribució vitatására nem érezzük magunkat feljogosítva — miért szolgál Barocchi számára bizonyítékul amellett, hogy Vasari csak részben használta fel, vagy egyenesen elutasította Naldini invencióit.

1

'

1 A háttér kivételével ugyanis a kivitelezett freskó valamennyi lényeges elemét megtaláljuk ezen a rajzon, sőt az ugyanehhez a kompozícióhoz Vasari által készített vázlaton még nincs rajta az a bal oldali csoport, amely a 9 B a r o c c h i, P. : i. m. 1965. 252. 10 Ugyanezt a metszetet Naldini mestere, Pontormo is felhasználta egy, csak másolatokból ismert Mária gyermekével kép táj hátteréhez. F o r s t e r, Kurt W. : Pontormo. München, 1966. 72. Érdekes tény, hogy a Dürer-metszet — több mint fél évszázad távolából! — Naldinira mérséklőleg, antimanierista irányban hatott. 11 A Salone dei Cinquecento freskóiról: Barocchi, P.: Vasari pittore. Milano, 1964. 53—59. 12 Barocch i, P. : i. m. 1964. 56. 13 Barocchi, P.: i. m. 1965. 249. „Tanto le ambizioni del Vasari divergevano dalle aspirazioni stilistiche dell'aiuto, che egli accettö solo in parte o addirittura respinse i suoi schizzi per l'Assedio di Pisa, per Massimiliano in partenza dal porto di Livorno, per lo zoccolo dell'intero salone, nonchè per la Battaglia di Torre San Vincenzo, per il Tironfo di Pisa, e per la Presa di Siena." Ugyanő a Vasari monográfiában, a két, bennünket érdeklő, freskóhoz készült Naldini-, illetve Vasari-vázlatokat összevetve (i. m. 1964. 58.) : „II Vasari accettö solo in parte le proposte di Battista, correggendole: in uno schizzo del Louvre e in un altro della Farnesina egli ricompone le due grandi storie in stesure che livellano gli accenti personali dell'aiuto per una impaginatura piu anonima ed enciclopedica." A két-két megfelelő rajz kompozíciója lényegében azonos, így a „ricompone" szó használata eleve indokolatlan. Az érvelés legfőbb hibája az, hogy mindennemű bizonyítás nélkül feltételezi a Naldini-rajzok elsődlegességét a Vasariéival szemben. Barocchi gondolatmenetét ismétli F o r 1 a n i Tempest i. A.: Alcuni disegni di Giambattista Naldini. Festschrift Ulrich Middeldorf. Berlin, 1968. 296.