Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Bronz corpus a firenzei koraquattrocentóból

mutat néhány más toszkán Corpus is (55, 56, 57, 58. kép).

11 Ezek érdekes sorát képezik azoknak a tipikusan toszkán Corpus-oknak, melyek bevésett dísszel ellátott körmeneti keresztekhez tartoznak. A 14. század második felétől a 15. század közepéig voltak különösen kedveltek

12 a bevésett dísszel és öntött Corpussal ellátott körmeneti keresztek Toszkánában. A mi műtárgyunk a hasonló szkéma mellett azonban kitűnik a fejnek azzal a lírai szépségével és a testábrázolásnak azzal a már igen korán lényegre törő nagyvonalúságával (49. és 50. kép), mely a firenzei quattrocento kezdete legkiválóbbjainak műveit is jellemezte. Az említett toszkán feszületek ebben a két vonatkozásban a budapesti darab mögött állnak a rangsorban. A budapesti darab mesterének ismernie kellett a firenzei Battistero északi kapuját

11

'' készülése közben, erre mutat a ruhátlan törzs ábrázolásának újszerű szépsége. A fej gyengéd lírája, a mandulavágású szemek, a finom orr, és az erőteljes szájat keretező dekoratív bajusz és szakáll szintén a quattrocento első negyede nagy szobrászati feladatának, az északi kapu hatásának kisugárzását mutatják (50. és 51. kép). A dekoratív határozott rajzú perizoma azt a 15. század elejei formakincset mutatja, amely megtalálható például a firenzei dóm Porta della Mandorlaján is.

14 A drapériák leomló széleinek hullámvonalakba való sűrítése Lamberti művészetében is jelentkezik,

1

"' mint a korra jellemző motívum, de megvan ez Ghiberti északi kapujának legszebb drapériarészletein is

16 (59. kép). Corpusunkon kis méretben került ez a Ghibertinél és Lambertinél egyaránt meglévő drapériamotívum kivitelezésre. Szobrunk végleges helyét — úgy véljük — Toszkánában és azon belül Firenzében határozhatjuk meg. Készülési ideje a quattrocentónak — a firenzei szobrászat legjelentősebb századának — kezdete.

1

' A kor jelentős toszkán fa11 Sculptures of the 15 th & 16 th centuries. Summer Exhibition May 30 — September 8. London, 1972. Heim Gallery. 1 A, 1 B, 1 C és 1 E. 12 Előző jegyzetben i. m. 1. 13 K r a u t h e i m e r, R.: i. m. Pl. 18.; G o 1 d s c h e i d e r, L.: Ghiberti. London, 1949. 5. kép. 14 W u n d r a m, M.: Niccoló di Pietro Lamberti. Jahrbuch der Berliner Museen. Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen. Neue Folge. Vierter Band. 1962. Berlin. 100. 1., 15. és 16. kép. 14 Wundram, M.: Niccolö di Pietro Lamberti. Jahrbuch der Berliner Museen. 16 L. pl. Krautheime r, R. : i. m. PI. 24. Meg kell említenünk azt is, hogy áttekintettük az Inventario degli oggeti d'arte d'Italia I—X kötetét. (Roma, 1931 Anno IX E. F. — 1938 Anno XVI. E. F.) Megállapítottuk, hogy a bennük látható más vidékekről való Corpus-ok eltérnek a mi darabunktól. Tehá ez is megerősít bennünket abban, hogy toszkán eredetűnek tartsuk. A műtárgy készülési helyének és korának meghatározásában segítségünkre volt T h o b y. P.: Le Crucifix des Origines au Concile de Trente. (Nantes, 1959.) című alapvető munkája is. Ennek alapján a következőket kívánjuk megemlíteni: A 15. századi Corpus-ok jelelmzésénél arról ír, hogy az arc zárt szemekkel, halott arcként kerül ábrázolásra.

(T h o b y, P.: i. m. 212.). Ilyen arcábrázolás figyelhető meg a mi darabunkon is. A 15. századra tartja jellemzőnek a ruhátlan test pontosabb, valósághűbb ábrázolását. (T h o b y, P. : i. m. i. h.). Ez megerősíti a mi darabunknak a 15. századra való elhelyezését. A perizoma a 15. században az olaszoknál megőrzi hosszabb, 14. századi jellegét. (T h o b y, F: i. m. i. h.). Ez jellemző a mi budapesti darabunkra is. Végül különösen figyelemre méltó, hogy a keresztbe tett lábak belső irányba való elfordulását tipikusan a sienai és firenzei iskola sajátosságának tartja. (T h o b y, P.: i. m. 184.) Ez hozzájárul annak bizonyításához, hogy a budapesti műtárgy toszkán, konkrétabban firenzei eredetű.