Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

NAGY ISTVÁN: Szisztrum töredékek a Szépművészeti Múzeumban

Az oszlopos kiképzésű nyél, amely alul plintoszban végződik,

82 lótuszkehelyből emelkedik ki. A nyél felső része oszlopfőben végződik, amelyet szintén lótuszlevelek díszítenek.

83 Az oszlopfőn, ülő macska. A három rudacskát tartó ív

8

'

1 felső részén szintén macskadíszítés látható.

85 A plintosz egyik oldalán és az íven sérülések nyomai. Az eredetileg szép kidolgozású darab kissé oxidált, kopott. A Szépművészeti Múzeumban őrzött szisztrumok a hangszer szinte valamennyi alkalmazási területét reprezentálják: a fajansz-töredékek valószínűleg felajánlási tárgyakhoz tartoztak, a bronz nyél a Hathor-kultusz kísérő szertartásainak kelléke lehetett, a hellenisztikus—római kori darab pedig ízisz istennő kultusztárgyainak egyike volt. NAGY ISTVÁN 82 Plintoszban végződő szisztrumnyél más gyűjteményekből is ismert, cf. Tran Tarn Tinh: i. m. 182 no 174 (Nápoly 2387), 183 no 181, pl. XXII, 3 (Nápoly 2391) stb. 83 A lótusz és a szisztrum kapcsolatára cf. 39, 40. j. 84 Plutarchosz szerint a szisztrumhoz négy rudacska tartozott, melyekhez kozmikus elképzelések fűződtek (De Iside, 63). A rudacskák száma, amely a fáraókori szisztrumoknál sem egységes, a római korban is igen változó, cf. Tran Tarn Tinh: i. m. 181 no 170 (2 rudacska), 182 no 176 (3). 183 no 179 (3), 184 no 182, 183, 184 (3), stb. 85 Cf. Plutarchos, De Iside, 63.