Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

Töredék szoborról: a fej homloknézeti fele, a hátsó, külön formából származó, sima indítású részből csak kis darabka maradt meg legfelül. Maszkszerű arckifejezése, a lineáris elemek erős hangsúlyozása a római provinciális művészet jellegzetes alkotásai közé sorolja a darabot (vö. pl. a terrakotta kisplasztika köréből M. Rouvier-Jeanlin. Les fig. gallo-rom. en terre-cuite au Musée des Antiquités Nationales, Párizs 1972, 338. sz. és 792. sz.; M.-J. Maisonneuve, R. dû Nord 48, 1966, III. tábla, 5. sz. ; a kisbronzok közül: St. Boucher, Vienne. Bronzes antiques, Párizs 1971, 84, 41. sz.; Bánki, Zs., Musée Roi St. Étienne. Bronzes romains, Székesfehérvár 1972, 21 sk.. 10—1. sz.). Egyéb pannóniai terrakotta leletek alapján nem lehetetlen, hogy a debreceni fej a pannóniai agyagszobrászat Rajna-vidéki inspirációjú műhelyeinek valamelyikéből származik (vö. Iványi, D., Die pannonischen Lampen, Budapest 1935, 70. tábla 1—3. sz. ; Szilágyi, J.; Aquincum, Budapest 1956, XIII. tábla balra; Póczy, K., Bud. Rég. 20, 1963, 241 skk., 253, 18. kép balra legfelül). A töredék pontos ikonográfiái meghatározása nem lehetséges, tartozhatott ülő istenanya (Rouvier-Jeanlin. i. m. 358. sz. ; Abundantia: Póczy, i. m. 251. 16. kép) vagy álló Venus szobrocskájához (Póczy, i. m. 244, 6. kép), esetleg büsztjéhez (Rouvier-Jeanlin, i. m. 794. sz.). 2. század vége—3. század eleje. írod.: Déri, Kat. 60, 10. sz. sz M d. VÁZÁK 1. Arcdíszes urna töredéke. (20. kép) M. : 8,8 cm. Krémsárga agyag, kívül és a belső oldal fölső szélén vörös festés. A bal arcon nagyobb kiegészítés. Szakállas férfiarc; részletei kézzel mintázva és az edény falára ragasztva. A két szem és a száj helyén a váza belső falán az agyag vastagon kidomborodik. Az orr és a szakáll két ujjal formálva. A szemek közepén a pupilla hengeres tárgygyal benyomva. A bajusz és a száj bevésve. A szemöldök felül elválik az edényfaltól, amelyből csak kis rész maradt meg. A belső oldal vörös festése mutatja, hogy a maszk majdnem az edény szájáig ért. A bal szemöldökön rovátkoiás nyomai. Az arcdíszítésű urnák készítésének évezredes múltú szokása a római keramikában is általánosan elterjedt volt a császárkor kezdetétől legalább a 4. századig. A különböző típusok közül főleg a nyugati provinciákból ismertek vannak feldolgozva (K. Schumacher ín AuhV V, 344—47 és 59. tábla; F. Behn, Röm. Keramik. Katal. d. Röm-Germ. Zentralmuseums Mainz, 1910, 213—4; A. Schörgendorfer, Die römerzeitl. Keramik d. Ostalpenländer, München-Wien 1942, 66—7 és 208—9; E. Gose, Gefässtypen d. röm. Keramik im Rheinland, Bonner Jb., Beih. 1, 1950, 44—5 és 51—2. tábla), de a forma Pannóniában (pl. Schumacher, i. m. 344, 1080. sz., Intercisából; E. B. Thomas, Rom. Villen in Pannonién, Budapest 1964, 320—1 és 204. tábla, Gorsiumból) és a balkáni provinciákban (D. Mitova-Djonova, Bull. Inst, Arch. Bugare 33, 1972, 203—211) is előfordul. A fő műhelyek a Rajna vidékén lehettek, és a forma, úgy látszik, a limes mentén terjedt el a dunai tartományokban; Dél-Franciaországban nem ismeretes. A római arc-urnák rendeltetéséről Schumacher, i. m. 346—7. Az említett intercisai példány festésével és technikájával való rokonság alapján lehetséges, hogy a fenti töredék Pannóniában került elő, mint számos egyéb darabja a gyűjteménynek, amelybe tartozik. Az arc mintázásában közelálló darabok (elsősorban egy Claudius-kori példány Hofheimból: E. Ritterling, Nassauische Annalen 40, 1913, 315, 79. kép, 2. sz.) arra mutatnak, hogy a korai császárkorban készült. írod.: Szilágyi. J. Gy.. Budapest 12 (1974) 10. sz., 26 (képpel). SZ. J. GY.