Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

KAPOSY, VÉRONIQUE: Dessins d'André Le Brun au Musée des Beaux-Arts

majd magának a mesterségnek technikai fejlődését, alakulásának történetét írta meg. Pataky Dénes számos kiállítást is rendezett. Sajnos nem mindegyikről készült katalógus. Választékos ízlése, biztos tárgyismerete tette lehetővé, hogy az adott anyagot a legelőnyösebben, megnyerőén, vonzóan és érdekesen tálalja. Akik még tanúi lehettünk, mindnyájunk számára emlékezetes marad még a Szépművészeti Múzeumban, a XIX—XX. századi magyar képgyűjtemény általa történt újjárendezése. Olyan művészettel tudta az egész anyagot elrendezni, hogy annak követése nem lett csupán kötelező tiszteletet kiváltó és fárasztó hatású. A friss érdeklődést elejétől kezdve felkeltő és mindvégig ébren tartó volt — maradandó élményt nyújtott a fejlődés menetének bemutatása. Grafikai kiállításai közül az 1956-ban rendezett „Legszebb rajzok" bemutatása volt emlékezetes, az 1969-ben újra átcsoportosított és az új szerzeményekkel bővített Modern szoborkiállítás ma is az ő elgondolása szerint áll. Sokoldalú ismereteire alapozott, önzetlen segítségét közösen rendezett, 1949-i grafikai kiállításunkon nyújtotta. Ez a színházzal, színjátszással kapcsolatos témájú grafikákat sorakoztatta fel. A magyar színészet hőskorát megörökítő lapok kedves, változatos sorát ő bányászta elő akkor a Történelmi Képcsarnok anyagából. Ezt az ambícióját gyerekkori élményei táplálhatták: édesapja Pataky József, színész volt, a Nemzeti Színház tagja. Pataky Dénes nem egyedül szakmai tudásával volt szívesen munkatársai segítségére, hanem derűs, tréfálkozásra hajló egyéniségével sikerült megláttatnia a nehéz körülmények humoros fonákját. Ezzel a meg nem értésekkel való küzdelem elvesztette terhét, reménytelennek tűnő hiábavalóságát. Űgy érezzük most, hogy túl korán kellett távoznia közülünk; még joggal várhatott volna tőle sokat a szorosabb szakmai terület és a mind több ismeretre vágyó érdeklődők egyre táguló, széles köre. — G. —