Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

KAPOSY, VÉRONIQUE: Dessins d'André Le Brun au Musée des Beaux-Arts

IN MEMÓRIÁM PATAKY DÉNES 1921—1975 1975 egyik késő nyári napján szabadságra készülődve, derűs és vidám hangulatban beszélgetett kollégáival a Szépművészeti Múzeumban Pataky Dénes, a Modern Külföldi Képtár és Szoborgyűjtemény osztályvezetője. Senki sem gondolta volna akkor, hogy utoljára látjuk, hogy sokkal nagyobb útra kell mennie, mint a szabadságidőre tervezett, kellemesnek ígérkező kirándulás. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála mindnyájunkat megdöbbentett. 1921-ben született Budapesten, itt végezte egyetemi tanulmányait. 1944-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. A háború után a Szépművészeti Múzeumba kerülve először a Grafikai Osztályon dolgozott. Első jelentős munkájának, ,,A magyar rézmetszés történeté"-nek (Budapest, 1951.) témaválasztását a múzeumi régi nemes példaképek tisztelete és követése határozta meg. Második nagy sikerű könyvében teljesen a múzeumi anyag felé fordult: a XIX—XX. századi külföldi rajzgyűjteménynek legszebb lapjaiból állított össze reprezentatív, több idegen nyelven megjelent válogatást. Az irodalom és művészet terén is megmutatkozó elmélyült francia műveltsége kiválóan alkalmassá tette arra, hogy gyűjteményünk súlypontjának, a francia rajzoknak megadja az őket megillető rangsorolást és méltatást. Ez jelentette számára a mércét a magyar művészet alkotásainak értékelésében, jelentőségük meghatározásában. Szívügye leginkább az impresszionizmus volt, és elsősorban az érdekelte a hazai mestereknél, hogy miképpen viszonyultak ehhez a modern fejlődést megalapozó, azt elindító irányzathoz. Elképzeléseiben, törekvéseiben megértő buzdítást nyert abból a kapcsolatból, ami a nagy kollégához, jó barátjához, Genthon Istvánhoz fűzte. Mellette érlelődött a pályája fő céljának tekintett összefoglalás: „A magyar rajzművészet"-ről (Budapest, 1960). ami a Nemzeti Galériába átkerült XIX—XX. századi magyar rajzanyagunkkal teljessé lett gyűjteményből összeállított biztos értékelésű válogatás. Az 1961-ben ugyancsak idegen nyelveken is kiadott mű, nálunk indult előtanumányok után, a Nemzeti Gaériában töltött néhány évének eredménye. Visszatérve a Szépművészeti Múzeumba, először Genthon István mellett, majd az ő nyugalomba vonulása után a Modern Külföldi Kép- és Szoborgyűjteményünk gondozója, 1974-től osztályvezetője lett. Magas színvonalon termékeny volt ismeretterjesztő munkássága. Világos, közérthető és választékos stílusban, mégis pontosan, lelkiismeretesen adta át tudása legjavát széles köröknek. Ebben az irányban leginkább kiemelkedő írása az impresszionizmust ismerteti. A magyar mesterek közül Szinyei Merse Pál és Szőnyi István álltak legközelebb hozzá, ezért természetes, hogy róluk írt legszívesebben. Élete utolsó éveiben közzétehette állandó ,,hoby"-ját, a hajóépítés „művészetét"' tárgyaló írásait. Először a festészet területén követte ábrázolásukat,