Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)
BENESCH OTTÓ: Maulbertsch, mint rézkarcoló
lóság és megértés. Csillámló fény ömlik el az alakokon, feloldva a kontúrokat; az árnyékokat egymást hegyes szögben keresztező vonalak áttetsző szürke szövedéke adja. Ez a lebegő, vibráló ritmus fut át az egész lapon, olyan fényhatást idézve elő, melyet akkor láthatunk, ha felhők húznak el a napkorong előtt. Ilyen vázlatos ábrázolásmód mellett csakis a színes fényértékek megragadásának teljes biztonsága révén őrizhette meg Maulbertsch a kompozíció felépítésének világosságát. Ahogy Krisztus jobb keze mintha kinőne a köpenyredők közül, ahogy az a néhány árnyékfolt a szinte tagolatlan fehér síkon létrehozza a szakállas apostol arcát ! A kapitány, bolyhos szakállal és sisakkal, mintha villám sújtotta volna, térdrerogy a Megváltó előtt. Természetes, hogy a lapon erősen érződik G. B. Piazzetta hatása, aki az osztrák barokk festészet sors-embere volt. Mellette G. Bazzani-reminiszcenciák fedezhetők fel : az előrehajló kapitány alakja ellentétes állásban megtalálható a mantovai mester egyik Sacra Conversatione-jának Szt, Domokosában. 7 ' Egyébként az egész mű kompozicionális hatása is kimutatható Maulbertsch rézkarcán. 5 Az elámult zászlóvivő olyan, mint egy népies osztrák Szt. Flórián. A közte és az apostolok közt maradt keskeny résben egy szuggesztív fej tűnik fel: egy spanyol hidalgóé, merev gallérral, IV. Henrik-szakállal, néma csodálkozásban gótikusán magasra húzott szemöldökökkel — olyan, mintha egy Greco-festményről jött volna, de előképe valószínűleg az osztrák manierizmus valamelyik művén volt megtalálható. A sarkokban hatalmas bogáncsok burjánzanak, tüskések, mint az elbámuló fej szakálla. Maulbertsch 1765-ben díszítette freskóival a schwechati plébániatemplomot. 1 ' A freskóvázlatok közül a Mária mennybemenetele, mely a bécsi Österreichische Galerie-ben található, egyike a művész legmerészebb, legszabadabb alkotásainak. 7 A probléma, a szarkofágból felemelkedő istenanya monumentális kompozíció témájaként már korábban is foglalkoztatta: a Maria Treu piarista templom szentélyét díszítő festményen. Mindkét kompozíció végső soron Piazzetta a prágai királyterembeli Szt. Henrik oltárképének (1744) megoldását követi. 8 A 70-es évek elején Maulbertsch újra foglalkozni kezdett a témával, ezúttal rézkarc tárgyaként. Mária mennybemenetelét ábrázoló lapja (68. kép) 9 a legnagyobb méretű karc, mely tőle fennmaradt. Egyetlen példánya „fragmentum", egy soha be nem fejezett, lemezről készült próbanyomat, mely a bécsi Albertinában található. A Tiepolo-karcok közé volt beragasztva, s ez a név is van ráírva az alsó szél bal oldalán, tintával, apróbetűs régi írással. Maulbertsch is drámaian ábrázolta a csodát, mint Piazzetta: alul a sír, körülötte a felbolydult apostolok, a halotti leplet tépve fájdalmukban vagy az 4 Städel-Jahrbuch, 1924. 110. kép; [B e n e s c h, O.: Collected Writings IV. 31, 34; 33. kép.] 5 Maulbertsch kapcsolatairól a régebbi és kortárs itáliai és északi barokk művészettel már korábban írtam: Städel-Jahrbuch. 1924. 135 skk.: [B e n e s c h, O.: Collected Writings IV. 28 skk.] (i [B e n es c h, O.: Collected Writings IV. 19, 365: 23, 24, 25 jegyzetek.] 7 Städel-Jahrbuch. 102. kép.; [B e n e s c h, O.: Collected Writings IV. 20, 22, 24, 34. ; 16. kép.] 8 R a v à, A.: Piazzetta. Firenze, 1921. 55. tábla.; [P a 11 u c c h i n i, R.: Piazzetta. Milano, 1956. 40.] 9 Befejezetlen rézkarc és hidegtű. Unikum. 425 x 355 mm. Wien, Albertina. Idegen kézzel, tintával ráírva: „Tiepolo". Ausstellung Albertina „Maria in der deutschen Kunst", Katalog Nr. 199. in: Kirchenkunst. Wien, 1933. 110 skk.; [Ausstellung Albertina, Juni —September 1956. 53. sz.; Maulbertsch Ausstellung 1974. Kat. sz. 144.; Gedächtnis —• ausstellung Otto Benesch — Erwerbung und Bestimmung grosser Meisterwerke für die Albertina. 15. November 1974 •— 26. Januar 1975. Kat. sz. 69. (A. Strobl)
