Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)
BENESCH OTTÓ: Maulbertsch, mint rézkarcoló
Maulbertsch kifejezésmódjának közvetlensége hasonló hatású eszközöket is igényelt. A hidegtűeljárás ezért nagyobb szerepet kapott lapjain, mint az osztrák barokk többi grafikusánál. Főként a kifejezés szempontjából döntő helyeken, àz arcok, kezek ábrázolásánál alkalmazta, de egész karcolótechnikáját úgy alakította, hogy a lapok gyakran hidegtűlevonatok hatását keltik. Maulbertsch rézkarctechnikájának sajátos merevsége művészi szándékának következménye. Nem kétséges, hogy túl tudott volna jutni ezen a merevségen, ha tetszetős, könnyed vonalrendszer kialakítása szolgálta volna inkább művészi céljait. Valójában éppen az ellenkezőjére volt szüksége: hasonló látszólagos rendezetlenség, spontaneitás, rögtönzött jelleg figyelhető meg rajzain is,- melyeknek napról napra növekvő tömege kerül elő a feledés homályából. Maulbertsch nagyon termékeny rajzoló volt, rajzeszközének minden csínját-bínját ismerte. Feltétel nélkül engedelmeskedett belső impulzusainak, fegyelmezetten szolgálta alkotói intuícióit, még ha ez a megformálás hagyományos módjaitól való eltérést vonta is maga után. Maulbertsch rézkarcai közül mindössze két késői lap datált. Az összes többit csak festői, rajzolói munkásságának stílusával való összevetés alapján tudjuk időben elhelyezni. Legkorábbi talán ezek közül a Krisztus és a kafaurnaumi százados c. rézkarca (67. kép), :i mely 1770 körül készült. Maulbertsch kevés számú grafikai műve nem ad elég támpontot ahhoz, hogy eldönthessük legelső ilyen próbálkozása-e ez a karc. Mindenesetre a művész küzdelme az anyaggal, az eszköz merevségével itt még jobban látható, mint a többi lapon. Annál csodálatraméltóbb a rideg anyag mesteri felhasználása irracionális, testetlen-lebegő, a kifejezésre koncentráló ábrázolásmódja szolgálatában. Éppen a technikai eszköz által kikényszerített merevség adott ösztönzést arra, hogy a lényeges belső tartalom hatásos megjelenítését az ábrázolásbeli segédeszközök legtakarékosabb felhasználásával érje el. A kompozíció felépítése hangsúlyozottan vertikális. A ferde vonalak meredeken futnak az égbe: egy zászló, a késő-középkori síremlékek pleurant-alakjaira emlékeztető hosszú köpenyes férfiak — élesen metszett kúp formák. Krisztus és tanítványainak csoportja is egy roppant csonkakúp alakjába rendeződik. A testek úgy egymásba fonódtak, hogy az egymásnak megfelelő kezek, törzsek, fejek csak nehezen különíthetők el. Mégis a legmerészebb csavarodások, rövidülések ellenére minden a legnagyobb biztonsággal a helyére került. Az egyik apostol szorosan Krisztushoz simul, kezét, fejét botra támasztva fúrja bele tekintetét az előtte lejátszódó jelenetbe, mögöttük két másik apostol élénken vitatkozik » látottakon. Ezek a férfiak szellemi egységet képeznek Krisztus kimagasló alakiával — a csoport lelkileg zárt egész. Az ide-oda hajló fejek, tapogatózó gesztusok azonban rendkívüli kifejezőerejük révén a pszichikai különbözőségeknek megfelelően térben is tagolják a csoportot. A Piazzetta-fejű szelíd Krisztus csupa Wien, Juni— September 1956. 17 skk. („Originalradierungen von Maulbertsch"), 20 skk. („Druckgraphik nach Maulbertsch").; Garas K.: Franz Anton Maulbertsch. Wien, I960.; Franz Anton Maulbertsch. Ausstellung anlässlich seines 250. Geburtstages. Wien, 1974. 113 skk. (A. S t r o b 1)] 2 Ld. cikkemet: „Zu Maulbertsch" az ,,Amicis"-ben, Jahrbuch der österreichischen Galerie, Wien, I. 4 skk.; Beschreibender Katalog der Handzeichnungen in der Graphischen Sammlung Albertina. Die Zeichnungen der Deutschen Schulen. Wien, 1933. IV/V. Kat. sz. 2190 skk. [B e n e s c h, O.: Collected Writings IV. London, 1973. 64 skk.] 3 Jelezve: „A. Maulbertsch fee:" 420 x 318 mm. Wien, Albertina. — [Ausstellung Albertina. Juni—September 1956. 50. sz.; Garas, K.: i. m. 160. sz., 157. kép (1762— 64 k.); Benesch, O.: Collected Writings IV. 34, 36 (utalás G. Bazzani hatására), 37.; Maulbertsch Ausstellung 1974. Kat. sz. 142. (1765 k.).]
