Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

kialakításában a fémművességé volt a kezdeményező szerep. A budapesti edény talpformája mindenesetre ritka az agyagpéldányokon (Sparkes-Talcott, i. m., no. 666), a fülforma pedig határozottan inkább fémműves-, mint fazekasötletnek látszik. A bronz (vagy olykor ezüst) edényeket a keramikától függetlenül vizsgálva, ezt a fülformát (,,Galaxidi-fül") választották egy csoport összetartozásának kritériumául (Lamb, Ancient Greek and Roman Bronzes, 185—6; az elnevezés ellen P. Wuilleumier, Le trésor de Tarente, Paris 1930, 43). A nagyjából azonos típusú fülek azonban egymástól lényegesen különböző testekhez járulnak a görög bronzművességben, és a talp is több eltérő változatot mutat (erről már Lamb, i. m., 185). A főbb típusok a budapesti krateriskosé mellett ennek alacsony talpú változata (R. Zahn, Slg. Bachstitz, Berlin 1922, 41, ad Nr. 95; Richter, Metr. Mus. Bronzes no. 597; Allard Pierson Mus., Algemeene Gids, Amsterdam 1956, pl. 38, no. 789, Galaxidiből; I. P. Vokotopoulos, Odégos Mouseiou Ióanninón, Athén 1973, 17. tábla, továbbá BCH 1975, 764—766, figs. 24—26, Votonosi-ból ; I. Miklucic, Starinar 15—16, 1964—65, 229, 3. kép, Bitoljból; stb.); félgömb alakú csésze (Richter, i. m., no. 596, magas talppal; Arch. Anz. 1913, 185, fig. 13, a Taman-félszigetről, alacsony talppal; BCH 1975, 769, fig. 20, Votonosi-ból; stb.); kihajló peremű csésze (Richter, i. m., no. 595; Deltion 18, 1963, B' 228. tábla, Derveniből; Münzen u. Medaillen A. G., Auktion 51, Basel 1975, no. 230; stb.); fölül kiszélesedő harang forma, az attikai kehelykratér 4. századi változata (Deltion i. h., Derveniből, alacsony talppal; Praktika 1959, 53. tábla, Nikisiani-ból és Allard Pierson Mus., Alg. Gids, pl. 38, no. 788, Eleutherai-ból, magas talppal; Bull. Inst. Arch. Bulgare 11, 1937, 209, fig. 188, Gornjani-ból, alacsony testtel; stb.). Ezek az alaptípusok a 4. században nagyjából egyidőben is éltek, s egymástól részben függetlenül, a maguk keramika-megfelelőivel párhuzamosan fejlődtek. Az agyag és a ritka fajansz példányoknak (Furtwängler, Slg. Sabouroff I, Taf. 70, 3) természetesen megvoltak az anyaguktól meghatározott saját lehetőségei, de a különböző anyagból készült egy típusú edényeknél lényegében azonos volt a fejlődés alaptendenciája. Ennek rekonstrukciója most már elég nagyszámú anyag részletes elemzésén alapszik (Kopeke és Sparkes-Talcott, i. h.; a formai elemzés szempontjairól vö. F. Matz megjegyzését — Gonomon 32, 1960, 291—2 — A. Adriani fejtegetéseihez: Divagazioni intorno ad una coppa paesistica, Roma 1959, 5—6). A fő irányzat a krateriskosnál a test megnyúlása és szűkülése, a talp kisebbé és magasabbá válása volt (Sparkes-Talcott, i. m., 118). A budapesti edény, bár nem mutatja még a legkésőbbi, már a 3. sz. első negyedére keltezhető változatok „hellenisztikus metamorfózisát" (Kopeke, i. m., 49; vö. az ő 251—2. sz. darabjait és Bull. Ant. Beschav. 33, 1958, 51, fig. 12—14), határozottan efelé tendál; karcsúbb és nyúlánkabb a hozzá közelálló, Medeónban talált példánynál (C. Rolley, Les bronzes, Mon. Graeca et Romana V, Leiden 1967, 16, no. 151 és pl. 50). Ha a fejlődést nem tekinthetjük is minden részletében egységesnek és következetesnek, a budapesti váza mindenesetre a krateriskos típus életének későbbi felében, a 4. sz. utolsó negyedében, esetleg a 3. sz. elején készülhetett. Ami a lokalizálást illeti, sokan Korinthosban keresték egy ottani lelet alapján a ,,Galaxidi-fülű" bronzedények készítő műhelyét (Richter i. m., 216; Lamb, i. m., 186; Vokotopoulou, BCH 1975, 766—767 és 784—785; sokkal óvatosabban Wuilleumier, i. m., 44). Ez egyelőre nem látszik igazoltnak, s az sem biztos, hogy a számos edénytípus valóban egy központban készült, bár feltűnő, hogy a különböző formájú, „Galaxidi-fület" viselő edények milyen nagy számban kerültek elő a névadó lelőhelyen (vö. Lamb, i. m., 185, 6. jegyz.; München, Mus. ant. Kleinkunst SL 37, SL 38 és 3766, továbbá az Allard Pierson Mus. 789. sz. edénye) vagy annak közelében (1. az