Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

Mindhárom fül ép. A láb hiányzik. A nyak alján és a vállnak a hátsó fül alsó vége alatti vonalában körben törés; ennek szélén az edényfalból kisebb darabok hiányzanak. A test és nyak vékony lemezből kalapálva; a szájperem széle felé 3 mm-ig megvastagszik. A talp forrasztva volt a testhez, alul nincs nyoma szegecselésnek. A hátsó fül fölül kettéágazik, közrefogja a szájperemet, s alsó, díszítetlen részét, amely a szájperem alatt van, két megmaradt szegecs kapcsolja az edényhez. A hátsó fül alsó végén és a két oldalsó fülön a kacsafej és a rotellák között a legvékonyabb ponton egy-egy eldolgozott szegecsnyom. A füleket belül kitöltő anyag még elemzésre vár, ugyancsak további vizsgálat döntheti el, hagy a fülek és az edény azonos összetételű bronzból készült-e. A hátsó fül fölül két kígyófejben végződik; ezeken bekarcolva: a száj, fölül a fej tagolása és a félkörökkel jelzett pikkelyek; pontokkal jelezve a szemek, pontok a fej fölső részén. A két kígyófej közt plasztikus kyma-sor, ez alatt alul-fölül két-két vízszintes, bekarcolt vonalkákkal díszített bordától közrefogva egy mező, amelyet bekarcolt rácsmintasor oszt ketté, fölötte és alatta pontokkal kitöltött bekarcolt háromszögek. A kígyófejes fölső részt három függőleges barázdapárral díszített középrész köti össze a fül aljával; annak két szélén fél rotella, közepén felfelé néző felezett kacsafej, amelynek részletei bekarcolással vannak jelezve: két oldalt a szemek körrel, elöl az orr két félkörrel, a fej tollai vonalkák fölött félkörökkel. A két oldalsó fül a hátsó fül alsó részének megkettőzése. Az edény a görög archaikus bronzhydriák Telesstas-csoportjába tartozik (vö. erről G. Hafner, in Charités. Studien zur Altertumswissenschaft, Bonn 1957, 119—26; E. Diehl, Die Hydria, Mainz 1964, 10—11, a régebbi irodalommal és D. v. Bothmer, Gnomon 37, 1985, 600). A biztosan Spártába lokalizálható műhely szorosan összetartozó darabjai közül eddig az ártándin kívül csak egy gelai példánynak maradt meg a teste (P. Orsi, Not. Scavi 1932, 141—5 és fig. 5—7; B. Pace, Arte e civiltà délia Sicilia antica II, Milano 1938, 509, fig. 366; H. Jucker, Studia Oliveriana 13—4, 1965—66, 29 és Taf. 39; a capuai példányokról 1. alább); az ártándi hydria arányai némileg különböznek ettől: a nyak valamivel alacsonyabb és a test öblösebb. alja kevésbé ovális. Ebben közelebb áll a Telesstas-csoporttól elválaszthatatlan oxfordi hydriához (Diehl, i. m., B 10 és Taf. 2 ; Köln csak a vásárlás helye, nem a lelőhely, mint alább idézett cikkemben tévesen írtam; mint D. v. Bothmer, i. h., utal rá, W. Helbig Capuában látta, ahol Werner Johannowsky új ásatásai során legutóbb két, a Telesstascsoportba tartozó hydriát talált; ezeket szíves engedélyével S. Maria Capua Vetere-ben tanulmányozhattam, értékelésük azonban csak restaurálásuk és publikálásuk után lesz lehetséges). Bár a Telesstas-csoport eddig ismert darabjaitól eltérően nincs női fej a hátsó fül alján, ez nem teszi kétségessé a csoporthoz tartozását; az új capuai hydriák egyikének a hátsó füle is ilyen. Mind a kígyó-, mind a kacsafejek hasonló szerepben olyan, nagyjából egykorú hydriákon is megjelennek, amelyeket egyelőre nem szoktak a Telesstas-csoportba sorolni (1. Diehl, i. m., 7—10, továbbá egy töredékes példány, Diehl B 8-típusú hátsó füllel, az ártándival azonos oldalsó fülekkel a padulai necropolisból Padulában, Museo Archeologico délia Lucania Occidentale), mind az anyaországban, mind Magna Graeciában készült későbbi archaikus példányokon is feltűnnek, sőt Itáliából helyi italikus utánzatuk is ismeretes (Ancona, Museo Nazionale délie Marche, a belmonte-i necropolis 88. sírjából). A budapesti hydria formája alapján inkább a csoport korai darabjai közé tartozik, az i. e. 600—580 körüli évekből. A szkíta fejedelmi sírlelet, amelyben találták (részletes publikációja: Párducz M., Acta Arch. Hung. 17, 1965, 137 sköv.), ennél jóval későbbi, ez azonban sem a hydria készítésének, sem a magyarországi szkíta kor kezdetének datálását nem érinti,