Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)

PREISS, PAVEL: Franz Karl Palko rajzai

foco, e rappresenta S. Giovanni Nepumoeeno, quando anuegato e tut to grandante acqua vienne con gran fatica cavato dalla Moldavia. Chi non lo sa, direbbe che è opera del Piazzetta tanto è nella sua maniera; tutta macchia e foco.«" Egy vázlatrajz ehhez a festményhez egy német magángyűjteményben található.

78 A Szt. Miklós-templom számára készült vázlatok velenceies előadásmódja nem sokáig jellemzi Palko rajzstílusát. Hamarosan elhagyja ezt a modort és, legalábbis bizonyos tekintetben egy korábbihoz tér vissza. Már régebben is jelentkező tendenciák, sajátosságok most felerősödve jutnak kifejezésre. Művészi alkatát kialakító nyers földközelisége most átformálja alakjait : karcsúságuk, finomságuk eltűnik és érdes vaskosságnak ad helyet. A súlyos figurákat szilárd kontúrok zárják körül és rendezik el világosan a térben. A földhözkötött, minden extatikusat elutasító epikus előadásmód, mely már a pozsonyi trinitárius templom oltárképeit is jellemezte, most egyre nyilvánvalóbban érvényesül.

79 »A Madonna átnyújtja a skapulárét Stock Szt. Simonnak« oltárképvázlatában, melyet egy ismeretlen karmelita templom számára készített, nagyobb súlyt kap a történet elbeszélése, mint a vallásos tartalom.

80 Palko nem a sacra conversazione reprezentatív formáját választja, mint Daniel Gran (Bécs, Albertina), nem is triumfálisat, a földrészek perszonifikációival, mint Anton Zoller (Innsbruck, Ferdinandcum, Vázlat a telfr-i freskóhoz, 1739?).

81 Szélesen kibontott kompozíciója még a fiatalkori Angyalok bukására emlékeztet szilárd kontúrrajzával, annak »surrogo« fellazításával, a fényértékek finom árnyalásával a könnyedén odalehelt háttérjelzésig, a boltíves architektúrával, a Palko-ra oly jellemző öves oszlopokkal, balusztráddal. Más stílusjegyek azonban, főleg az erőteljes alakok, Palko csehországi periódusát idézik fel, az 1755 körüli, vagy azutáni éveket. Egyelőre bizonytalan azoknak az »osztrak« orientációjú képeknek a datálása, melyeket Palko a Prága kisoldali theatinus templom számára festett.

82 Ebben a templomban két festménye volt, az egyik, mely fennmaradt, Szt. Teklát ábrázolja, a másikon, mely eltűnt, a boldoggá avatott theatinus. -Johannes Marinonius volt ''Bianconi, G L.: Elogio storico del Cavalière Anton Baffaele Mmgs. in: Opera. Milano, 1802. II. 105. 78 Karlsruhe-Ruppur, Bernhard Himmelsheber-gyűjt. Toll, lus, lavírozva, 171

X 117 mm. Garas, C: i. m. (1971) 85. 35. jegyzet: ». . .dans un arrangement en partie encore différente.« 79 M a s e r, E. A. : i. m. (1970) 125. találóan fejezte ki a két művész alapvető különbségét, összehasonlítva Palko főoltárképét a trinitárius-templomban Maulbertsch oil árképével, melyen az mintegy tíz évvel később ugyanazokat a trinitárius-szenteket ábrázolta : (Maulbertsch) »... construe! ed along extreme diagonals a scene as filled with t urbulant emotion and ecstatic mystery as Palko's is with a clear statement and sober depiction of the Trinitarian saints in action. Where Palko seems to have seen the mission of the Trinitarian fathers — their social function as it were — the ransoming of Christians from slavery, as their most important characteristic, it was the supernatural intervention of the Holy Trinity itself into human affairs through the founders of the Order which Maulbertsch attempted to depict.

« 80 Wien, Albertina. Ltsz. 4434. Toll, ecset, szürkével, 320 X 210 mm. Garzarolli - T b u r n 1 a c k h, K. : i. m. (Albertina, 1933) 172. 2116. sz. ; Gar a s, K.: i. m. (1901). 247. 81 G a r z a r o 11 i - Thurnlack h, K. : i. m. (1928). 30. kép (D. Gran), 55. kép (A. Zoller). 82 I' r diss, P. : Johann Michael Rot t mavr und Böhmen. Mit t eilungen der Österreichischen Galerie. XVIÏT, 02. sz. 1972. 35- 38. 11* 163