Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

MRAVIK LÁSZLÓ: Gombosi György (1904- 1944)

GOMBOSI GYÖRGY 1904 -1944 Gombosi György az idén lenne hetven éves. Annak a nemzedéknek a tagja volt, mely már túllépett a legjobb értelemben vett mű értő-műgyűjtő jellegű iskolázottságon, s ezzel hazánkban is a tudomány rangjára emelte a művészettörténetet. Egy részük baloldali érzelmei miatt 1919 után menekülni kényszerült az országból, mások a kisebb ellenállás irányába haladva a hazainál jobb lehetőségeket biztosító külföldi intézeteknél folytatták munkájukat. Néhányan azonban — köztük Gombosi György is — vállalták a nehezebb hazai körülményeket. Gombosi György egyetemi felvételt származása miatt Budapesten nem nyerhetett. Diplomáját Berlinben szerezte, majd ennek hazai érvényesítése után két esztendővel, 1930-ban sikerült a Szépművészeti Múzeumban önkéntes gyakornoki állást kapnia. Magyarországon fizetett állást egyáltalán nem tudott szerezni. Az nem számított, hogy határainkon túl úgy tartották számon, mint a régi olasz festészet egyik legkiválóbb szakértőjét. 1926-ban jelent meg egyik első, de a legfontosabbak közé tartozó munkája, a Spinello Artinóról írt disszertáció, Budapesten, de német nyelven. Ebben a művében már megmutatkoznak későbbi erényei: a vizsgált művészt a kor legszélesebb viszonylataiban vizsgálja, s a fejlődési vonalba való beillesztése a lehető legkonkrétabb művészeti áttételeken történt. Gombosi tevékenysége során számos tanulmány látott napvilágot, melyek jobbára itáliai, kisebb részben hazai művészettel foglalkoztak, de széles érdeklődését egy nagy Rubens-monográfia tervei is bizonyítják, melyből sajnos, csak egy töredék látott napvilágot, évekkel halála után. Két nagyjelentőségű monográfiája külföldön jelent meg (Palma Vecchio, Leipzig, 1937 és Moretto da Brescia, Basel, 1943.). Ezekben is kitűnik rendkívüli tudása és filológiai alapossága, mely tömörséggel, koncentráltsággal párosult. Sohasem igyekezett azon, hogy „vastag" köteteket írjon. A korszak divatos irányzata, a szellemtörténet sohasem kísértette meg. Példamutató volt abban is, hogy noha hírnevét külföldi stúdiumaival és könyveivel szerezte, foglalkozott a jelenkor magyar művészetével is. E területen a legjobb műve az TJj magyar rajzművészet Rippl-Rónaitól a nyolcakig, mely halála után látott napvilágot, s nemcsak mint művészettörténeti munka értékes, de írói kvalitása is figyelemre méltó. Ez a műve már arról is tanúskodik, kogy egyre erősödött baloldali beállítottsága. Elég, ha arra a fontos szerepre gondolunk, melyet e rövid könyvben Uitz, Nemes Lampérth, Nagy Balogh, Berény kapott. Gombosi György a második világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodott. Nagy nemzetközi híre, szaktudása alapján, svájci, amerikai, angliai egyetemekre hívták előadni, de ő itthon kívánta folytatni munkáját, s hazatért. 1944-ben, röviddel a német megszállás után, pályatársainak minden segítsége ellenére munkaszolgálatra vitték. Auschwitz kiürítése után egy deportáló vonaton