Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Goya életképei az 1820-as Kaunitz-árverésen

tett felület jobb sarkába fehér festékkel egy nagy X és a vonatkozó szám került. Régi fényképeken és egyes képeken ezek a számok ma is megtalálhatók, így segítették a képek csoportosítását és a leltár közlőjét, Xavier de Salast az azonosítások megkezdéséhez.

6 A leltárban összesen 78 kép szerepel, ezek közül már az l-es számra felvett négy képből egy Bécsbe került. A leltári feljegyzés csak annyit mond: „Quatro quadros iguales con el numero primero en 1800" (reales). A négy életképen körmenet, bikaviadal, népünnepély szerepelt, közöttük a „Májusfa" („La cucaha")

7 (89. kép) az egyike a Bécsbe került képcsoportnak. A csoport egy másik tagján ma is látható a jobbsarokban a fehér festékkel odafestett „X.l" jelzés.

8 A 13-as szám alatt a következőket olvashatjuk: „Una aguadoraysu compahero con el numero trece" 300 reálra értékelve, míg a 15-ös szám alatt a leltár szerint „Unas ylanderas con el numero quinze en 100" szerepel. Ez a négy kép együttesen került eladásra 1820-ban, amikor Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő egykori híres kancellárjának, az 1794-bem elhunyt Wenzel Anton Kaunitz hercegnek gyűjteményét árverésre bocsátották. A korábban a bécsi palotában és az austerlitzi kastélyban elhelyezett képeknek ez volt az első árverése.

9 A 203 művet felsoroló francia nyelvű katalógusban, a kor gyűjtődivatjának megfelelően, zömmel olasz és németalföldi képeket találunk. Szerepel azonban több 17. századi spanyol festmény is, majd a 66-os számtól kezdve öt kép, melyek közül négyet bizonyosan azonosíthatunk a Xavier Goya leltárában felvett képekkel, egyet azonban sem ott, sem Goya műveinek semelyik oeuvre-katalógusában nem sikerült megtalálni. A katalógus, mely rendszerint csak a festők nevét jelöli meg, ebben az esetben, élő és Bécsben ismeretlen külföldi festőről lévén szó, külön megjegyzi, hogy a festő Madridból való: „No. 66. Goya de Madrid. Sur toile haut 25 1/2 pouc. Larg. 22 pouc. Massacre des Innocens. 6

De Salas, X. de: Sur les tableaux de Gova qui apjaartinrent à son fils. Gazette des Beaux Arts, 63, 1964. 98 kk. 7 V. 81.7 X 103.5 cm. Berlin, Nationalgalerie. A kép provenienciájára vonatkozóan, az újabb irodalom ismeretében, kétségek merülhetnek fel. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az 1812-ben Goya fiának tulajdonában feljegyzett festmény 1820-ban a bécsi Kaunitz gyűjtemény árverésén szerepelt. 1828-ban a kép még az Artaria cég tulajdonában volt. Ott, a házi levéltárban a mintegy 100 képet leíró francia nyelvű katalógusban a következőképpen szerepelt: «Vue d'une maison sur une colline. Au devant une fête champêtre, à gauche la perche à grimper. Sur Toile, Haut 30 1/2, large 37 1/2.» A képet 25 dukátra becsülték. V.O.: F r i m m e 1, Th. von: Lexikon der Wiener Gemäldesammlungen. I. München, 1914. 63 — 64. Frimmel a képet nem említi az 1886-ban megtartott árverésen, könnyen lehet, hogy azok között szerepelt, melyekre az Artai'ia cég 1819 és 1840 között kiviteli engedélyt kapott a bécsi Képzőművészeti Akadémiától. Az sem lehetetlen, hogy egyenesen a cégtől, mely August Artaria halála (1893) után három esztendővel még egy nagy árverést rendezett, 1896 májusában, került Essenbe Fr. Krupphoz, aki azt a berlini National Galeriének ajándékozta. Mivel ennek a képnek egy változata bukkant fel, méghozzá a nagy fehér «X 1» jellel megjelölve madridi magángyűjteményben (Duque de Tamames) véleményünk az, hogy az eddig a berlini képre vonatkoztatott spanyolországi említések (Selva Alégre, Casa Torrés, Vega In elán gyűjtemények) erre a változatra vonatkoznak, mellyel együtt szerepelt a festmény Javier Goya tulajdonában. A képet közli: G u d i o 1, J. : Goya. I-IV. Barcelona (1970) I. 372. IV. 1.089. 8 V. 102 X 124 cm. Bührle gyűjtemény, Zürich. Korábban Salamanca márki madridi gyűjteményében. Ennek párizsi árverésén 1867-ben 2.500 frankért kelt el. 1920-ban Londonban (Spanish Paintings Ancient and Modern), 1925-ben Párizsban (Exposition d'Art Ancien Espagnol, no. 30) került kiállításra M. Van der Heyden párizsi gyűjteményéből. 9 Az igen ritka katalógus egy példánya a bécsi Képzőművészeti Akadémia könyvtárában található. A katalógust közli : Frimmel, Th. v. : i. m. II. (331 — 356.)