Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Goya életképei az 1820-as Kaunitz-árverésen

G O Y A É L E T K É P E I A Z 1 8 2 0 - A S K A U N I T Z - Á R V E RÉ S E N A spanyol festészet híre a 17. század vége előtt nem ért el az európai országokba. Ekkor is Murillo az egyetlen festő, akinek művei közül néhány eljutott Flandriába, majd Bajorországba, Franciaországba és a 18. sz. első felében már neves gyűjtemények árverésein is szerepel. Ezen kívül csak Velázquez neve vált ismertté Rómában itáliai útjai során és a császári, királyi, fejedelmi udvarokhoz ajándékként eljuttatott képmások

1 bukkantak fel a félszigeten kívül. Riberát ismerik Itáliában is, de más spanyol mester műve alig hagyta el a félszigetet, legfeljebb az útleírások sorai között találkozunk a királyi gyűjtemények vagy az Escorial említésével. A 19. század elején megjelennek az angol és holland műkereskedő-amateur-ök mint W. G. Coesewelt amszterdami bankár vagy Mr. Wallis, Buchanan szolgálatában'-, akik az érdeklődő diplomaták és az igen gyéren felbukkanó utazókkal együtt felfig}

r

elnek a spanyol festészet gazdagságára. Uj helyzetet teremtenek azonban a napóleoni háborúk, amikor a francia hadseregtábornokok, marsallok saját maguknak és a létesítendő Musée Napoléon részére szerzik meg, gyűjtik össze, esetleg vásárolják a spanyol mesterek műveit.

3 Arra azonban még ekkor sincs példa, hogy élő mester műveit vigyék ki az országból. Bizonyosra vehető, hogy nem kényszer-eladás, zsarolás vagy egyszerű rablás révén

4 került Madridból Bécsbe Francisco de Goya, a korszak egyik legnagyobb európai festőjének öt, viszonylag kisméretű életképe. Ezek a festmények, legalábbis négy közülük bizonyosan, a mester feleségének halála után, az 1812-ben történt osztozkodáskor Xavier Goya tulajdonában volt.

5 Ekkor a zavaros közállapotok miatt, Goya közismerten franciabarát magatartása következményeitől tartva, az esetleges elkobzás gondolatától vezettetve, leltár készült egy csoport festményről, melyet az egyetlen fiú, Xavier Goya kapott meg. Ebben a leltárban az öt kép közül négy szerepel. Az azonosítás nem egyszerű, mert a leltárban kép-csoportok feljegyzésére és értékelésére került sor, melyeknél a leírás igen summás, néhol csak azt jelzi, hogy ugyanolyan témájú képeket csoportosítottak egybe. A képekre, a fes1 A legtöbb Velázquez képmás a bécsi udvari gyűjteményekbe, néhány a francia királyhoz, néhány Lipót Vilmos gyűjteményébe Brüsszelbe, néhány a 17. század végén némel fejedelmi udvarokhoz került, - Vö. : Takács, M. : Historv of the Spanish Collection in the Budapest Museum of Fine Arts. The New Hungarian Quarterly, Vol. X. No. 35. 1969. 180-185. 3 G u i n a r d, P.: Zurbarán et les peintres espagnoles de la vie monastique. Paris, 1960. 6-13. 4 Mint ahogy a francia marsallok, sőt egyes zsaroló kereskedők a zűrzavaros idők következtében a képekhez jutottak. Vö. : F o r d, R. : A Handbook for travellers in Spain. London, 1845. 180. 5 San c h e z Can t ó n; F. J. : Como vivia Goya. Archivo Espanol de Arte, XIX 1946. 73- 109.