Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

GERSZI TERÉZ: Paulus van Vianen kapcsolatai a német művészettel

német müvészgeneráció tájképművészetében az egyszerűség, közvetlenség és intimitás közös jellegzetességekként figyelhetők meg. Hasonló tendenciák tapasztalhatók az 1000 köriili. valósághű törekvéseket mutató mesterek alkotásaiban. Az egyik lényeges fordulat az volt, amint az a korszak egyik legjelentősebb tájfestőjének, Gillis van Coninxloo-nak a művészetében is kimutatható, amikor az intimhangulatú, kis tájképi kivágást részesítették előnyben a panorámaszerű, nagy távlatot átfogó kompozíciókkal szemben. Ez a változás a képsíkok összeolvadását, az ábrázolt táj és a szemlélő közti illuzionisztikus távolság csökkenését így a tájkép áttekinthetőbb szerkezetét és közvetlenebb, bensőségesebb hangulatát eredményezte. A sokféle összetevőre kiterjedő, bonyolult átalakulás jórészt a németalföldi hagyományok realista tendenciáihoz kapcsolódva ment végbe. Paulus van Vianen példája azonban jelzi, hogy más mestereknél is számolnunk kell a XVI. századi nagy német eredmények hatásával, amely szintén hozzájárulhatott az új törekvések kibontakozásához.

51 GERSZI TERÉZ 51 A küldött fényképekért és azok közlési engedélyéért ez úton is hálás köszönetet mondok az amsterdami, berlini, párizsi, prágai és bécsi grafikai gyűjtemények igazgatóinak, továbbá J. Q. van Regteren Altena professzor úrnak és P. de Boer úrnak.