Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
GERSZI TERÉZ: Paulus van Vianen kapcsolatai a német művészettel
mint Jacques de Gheynnél, Goltziusnál es Roelandt Saverynél is, és egyike a XVI. századvégi művészetben feltűnő gótikus elemeknek. A korábbi nagy mesterek művészete iránti érdeklődés sok esetben együtt járt a velük való versengés igényével; ennek legismertebb példái Goltziusnak Dürer és Lucas van Leyden stílusában készült mesterlapjai. Talán Van Vianent is hasonló versengési szándék vezette ennél a rajznál. Dürer bécsi lapján könnyed vonásokkal jelezte a környezetet, Vianen ebben az esetben lemondott erről, de számos művén megfigyelhetjük a főmotívum részletező kidolgozásának kontrasztjaként a többi rész csak jelzésszerű rajzát. Erre az esztétikai hatás fokozását szolgáló megoldásra csak Dürer példája ösztönözhette, másnál ugyanis nem találjuk ennek a módszernek ilyen tudatos, ismételt alkalmazását. A két rajz közötti kapcsolat feltételezését támogatja az is, hogy mindkét lapon egy-egy, az arányok jelzésére szolgáló alak látható. Van Vianennél a rajzoló férfi tömzsi hátfigurája Bruegel londoni rajzának stallage alakját juttatja eszünkbe (London, Count Seilern-gyűjt,) 20 A táj rajzolásába mélyedt míívész ábrázolását Paulus van Vianen több lapján megtaláljuk,'1 akár csak Roelandt Savery alkotásain, akit ugyancsak bruegeli és düreri példák ösztönöztek. Dürer különféle rajztechnikával készült részletstúdiumainak egyik csoportja kisebb sziklatömböt ábrázol tetején növényzettel. Ezeket a természettanulmányokat gyakran figurális kompozícióin használta fel többnyire előtéri kulisszaként, Van Vianennél is találunk egy sor hasonló részlettanulmányt, amelynek a felhasználása a plakettek tájrészénél ugyancsak emlékeztet a düreri megoldásokra, így például a Pan és Syrinx plakett közepén (50. kép) a menekülő nőalak mögött találjuk meg az amsterdami tanulmánylap (J. Qu. van Regteren Altena gyűjt, 57. kép) fenyőkkel benőtt sziklatömbjét, amely a domborművön kissé stilizáltán a különféle motívumok zsúfolt együttesében némileg szervetlenül, kulisszaszerűen hat, 22 Általában megfigyelhető a prágai korszak elején készült ötvösmunkákon a tájháttér komponálásánál a még dekoratív elképzeléseket szolgáló, additív, manierista szerkesztésmód érvényesülése. Ez a Van Vianen művészetében mutatkozó kettősség: az ötvösművek tájrészének manierizmusa és a rajzok realizmusa között prágai korszakának későbbi szakaszában egyre kevésbé volt szembeszökő. Van Vianen növényzet és kőzet együttesét ábrázoló terniészetstúdiumainak legnagyobb része a berlini és budapesti rajzgyűjteményben 23 található. Ezeknek olyasfajta Dürer rajzok lehettek a mintaképei, mint a sziklás hegyoldalt ábrázoló brémai lap, 24 amely a motivális és technikai hasonlóságon túlmenően (60. kép) a sziklák és a növények ábrázolásmódját tekintve is rokon Van Vianen egyik budapesti tollrajzával (61. kép). 25 Az összehasonlítás arról győz meg, hogy Paulus van Vianen a vékony földrétegbe kapaszkodó növényzet rugalmasságát, életteliségét, 20 M ü n z, L.: Drawings of Bruegel. London, 1961. Kai, sz. 14. 21 P. van Vianen: Erdei táj két rajzolóval. (Berlin, Kupferstichkabinett, Ltsz. 13612) — Táj híddal és rajzoló alakkal (Budapest, Szépművészeti Múzeum, Ltsz. 1393) — Hegvi táj híddal és rajzolóalakkal (Paris, Fondation, Custodia coll. E. Lugt, Ltsz. J. 4359) 22 B e r n t, W. : Die niederländischen Zeichner des 17. Jahrhundrets. München, 1958. 634. sz. 23 Bock, E.-R o s e n b e r g, J. : i. m. 57, Ltsz. 13620, 13621, 13622; 16, Ltsz. 13073. — G e r s z i, T.: Netherlandish Drawings in the Budapest Museum. Sixteenth Century Drawings. Amsterdam - New York, 1971. Kat, sz. 297 verso, 300, 305, 307, 308 verso. 24 Win k 1 e r, F.: i. m. 109. 23 Gers z i, T. : i. m. Kat, sz. 311.
