Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

GERSZI TERÉZ: Paulus van Vianen kapcsolatai a német művészettel

PAULUS VAN VIANEN KAPCSOLATAI A NÉMET MŰVÉSZETTEL A XVI. századvégi északeurópai művészetben két — bizonyos szempontból — ellentétes irányú tendencia figyelhető meg: egyrészt ismét megsokszorozódtak a gótikus elemek, amelyek a nemzeti sajátosságok pregnánsakba válását eredményezték, másrészt nyomon követhetők a nemzeti jellegzetességek kiegyenlítődésére irányuló törekvések. Ez utóbbi folyamatban különösen nagy szerepet játszottak azok, akik külföldön éltek, így az Itáliában és a német területeken dolgozó németalföldi művészek. Az Olaszországban működők olasz művészeti kapcsolatai ma már elég világosan körvonalazódtak. Sokkal kevésbé tisztázott az a kérdés, hogy milyen hatással volt a helyi környezet a Közép-Európában dolgozó németalföldi mesterekre : így a szakirodalomban inkább csak elszórt utalásokat találunk a frankenthali vagy a müncheni mestereknek a nagy, XVI. századi német művészeti örökséghez fűződő kapcsolatairól. Hans Kauffmann alapvető tanulmánya az egyik legfontosabb kérdésre, az 1600 körüli Dürer reneszánszra mutat rá, és egyben hangsúlyozza, hogy e probléma tisztázásához még további alapos kutatómunkára van szükség.

1 Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik Eliska Fucikova nemrég megjelent cikke a düreri stílusról és annak képviselőiről II. Rudolf császár udvarában.

2 Ennek a szövevényes és igen fontos kérdéskomplexumnak a vizsgálata természetszerűleg túlmegy egy tanulmány keretein. Az összefüggéseket pontosan feltérképező tanulmányok sorozatának kell megelőzni a probléma egészét feltáró áttekintést. Ehhez az előmunkálathoz kívánok hozzájárulni Paulus van Vianen és a német művészet kapcsolatának vizsgálatával. Már egy korábbi tanulmányomban rámutattam arra, hogy Paulus van Vianen nemcsak a korszak egyik legjelesebb aranyművese, hanem a tájrajz egyik úttörő fontosságú mestere is volt,

3 Rajzainak jelentősége a németalföldi tájfestészet és grafika új, realista kezdeményezéseinek összefüggésében válik igazán világossá, ha műveit a kortárs Gillis van Coninxloo, Jan Brueghel, Hendrik Goltzius és Jacques de Gheyn valósághűségre, egyszerűbb, közvetlenebb ábrázolásmódra törekvő lapjaival vetjük egybe. Van Vianen tájrajzai a kompozíció természetességét, az egyes motívumok életteli ábrázolását, a részletek és az egész harmóniáját tekintve túlszárnyalják a kortárs mesterek eredményeit. 1 K a u f f m a n n, H. : Dürer in der Kunst und im Kunsturteil um 1600. Anzeiger des Germanischen Nat ional-Museiim 1940 bis 1953. Nürnberg, 1954. 18—. 2 F u c i k o v a. E. : Der Dürer-Stil und seine Vertreter am Hofe Rudolfs II. Umeni XX, 1972, 163 -. 3 G e r s z i, T.: Die Landschaftskunst des Paulus van Vianen. Umeni XVIII, 1970. 260- .