Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

EISLER JÁNOS: Két id. Lucas Cranach fametszet magyarországi felhasználásáról

R 0 M A G N A

1 FESTMÉNYEK MAGYAR G Y Ű J T E M É N Y E K B E N Az itáliai reneszánsz iskolák közül a roinagnai — bizonyos fokú provincializmusa miatt — aránylag kevésbé foglalkoztatta a kutatást, szakirodalma még ma is hiányos. így talán nem lesz érdektelen összefoglalva áttekinteni a hazai anyagot, mert néhány igen érdekes, eddig közzé nem tett vagy nagyon vitatott festményt foglal magába. Más szempontból is érdekesek a Magyarországra került darabok; meglehetősen jól szemléltetik a helyi iskola fejlődését. A roinagnai quattrocento festészetének stílusforrásai összetettek, s több irányból érkeztek. A legerősebb hatás kétségkívül a Marche-vidék felől jött ; Piero della Francesca volt a romagnai quattrocento korai szakaszában tevékenykedő, alapvető fontosságú művésznek, Melozzo da Forlinak a mestere. A legtipikusabb helyi festőnek, Marco Palmezzanónak a stílusában is érződik ez a befolyás; ő viszont Melozzo da Forli tanítványa, egy időben műhelytársa volt. Palmezzano négy festménye ismeretes Magyarországon. Ezek közül három az esztergomi Keresztény Múzeumban van, 1878-ban a római Bertinelli-gyűjteményből kerültek oda. Szerzőségük egyáltalán nem vitás, datálásuk részben problematikus. Ugyanez áll a mester egyetlen budapesti festményére is. Palmezzano művészi virágzásának nyitánya a dozzai Plébániatemplom 1492-ben készült oltárképe,

1 s e korszak utolsó darabja a brisighellai Chiesa di Rontana 1514. évi, Háromkirályokat ábrázoló táblája.

2 Utána még egy negyed századon keresztül festette — olykor szinte „gyártotta

1

' — képeit, ez a periódus, az utolsó néhány évtől eltekintve, művészetének fokozatos sorvadását mutatja. Ekkor készült képeinek javarészéből már hiányzik a fénygazdagság, a színek ereje és a biztos kompozíció, mely tulajdonságokat még Melozzótól örökölte. Sajnos, mind a négy magyarországi képe már ennek a hanyatló időszaknak az emléke. A legkorábbi valószínűleg az Esztergomban őrzött Szent Sebestyén (42. kép) s egyben a legjobb is.

3 A témát Palmezzano többször feldolgozta; a legkorábbi 1493-ból való, képünkhöz a legközelebb viszont a karlsruhei Kunsthalle valószínűleg 1521-ben készült példánya áll.

4 Az esztergomi variánson az alak gondos szerkesztése, a fej sikerült megformálása még a korábbi periódus emléke, míg a kissé sematikus táj háttér már későbbre utal. Ezek alapján igen valószínű, hogy kevéssel korábbi a karlsruhei példánynál, s 1515— 1520 tájára 1 A trónoló Mária gyermekével és két szenttel, V.o. Grigioni, C.: Marco Palmezzano pittore forlivese. Faenza, 1956. 17, 380. 2 Lunettáján Jézus az írástudók között, Vö.: i. m. 92, 504. a Ltsz. 55. 221. Fa, tempera és olaj, 81 X 60 cm. Boskovits M. - M o j z e r M. M u c s i A.: Az esztergomi Keresztény Múzeum Képtára. Budapest, 1964. 99, Az idézett helyen említett 1493-as változat jelenleg Hamburg, Kunsthalle, n°. 762. * Gr igioni, C.: i. m. 99, 518.