Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

MOJZER MIKLÓS: MS mester „Levétel a keresztről" képének datálása

bergi művész metszetének. A festő ismerte az Apokalipszis 1498-as kiadását, amelyből a férfi-szereplők kezét vette — de a metsző is, mert a hóhér kardot markoló kezét (48. kép) a,,Szt. Mihály legyőzi a sárkányt" — lap (B. 72) jobboldali felső angyalának kardos keze után rajzolta meg (47. kép). A toruni kép fejei alapján feltételezhető, hogy festőjük a Nagy Passió hét lapját is tanulmányozta már — de ebben a metsző sem maradt el, hiszen a hóhér mindkét karját az «Ecce Homo» (B. 9) háttal álló Landsknechtjétől vette át úgy, hogy a balkart válltól erősen megemelve a kézfejig kissé átöltöztetve szinte lemásolta; — ezért illeszkedik a hóhér ((átültetett* karja oly különösen a testéhez. Erősen módosítva — vad arckifejezéssel, bajusszal álcázva — valószínűleg az arc is innen való. A közös forrásokon kívül tehát a festő és a metsző hasonló módszerekkel is alkottak? Ha a metszet Saloméjának arcát és MS mester Kálvária-képének Mária-arcát összevetjük, akkor azt kell mondanunk, hogy a festő ezt az arcot MZ mester Saloméjától vette át. A festő tehát 1506-ban ismerte ezt az 1500-nál nem későbbi metszetet. Ugyanez a jellegzetesen hosszúorrú, kicsi és duzzadtajkú, kevéssé plasztikus szempillájú — és szinte kubisztikus — fej a toruni kép Máriájában is feltűnik azonban, ugyanabban az időben, mint a metszeten.

3- A metszet elsőbbsége itt már korántsem nyilvánvaló. A rogieri előképhez itt a festmény áll közelebb és nehéz lenne azt bizonyítani, hogy ezúttal Mária arca készült volna Saloméé után. Fordítva inkább lenne lehetséges, — tehát az, hogy MZ mester a fejet MS mesternek erről a röviddel korábban festett képéről használta fel a metszeten — de szabad-e ennyire konkretizálnunk ezt az összefüggést? Egyelőre elég annak a felismerése, hogy 1500ban MS mester és MZ mester számára Rogier van der Weyden művészetének példája egyaránt aktuális volt — s ebből éppen s különösen a firenzei képé. Az 1500ból való metszet, tán a legkorábbi, Veit Stoss és Dürer példáinak segítségével koszerűsített egy ismert Rogier-kompozíciót és a feltehetően ugyanebben az évben festett toruni tábla ugyancsak Veit Stoss és Dürer példáinak segítségével ugyanezt a rogieri visszfényt mutatja. A kép és a metszet kompozíciójában érdekes hasonlóság, hogy a baloldali két-két figura — Salome és kísérője — valamint Mária és János evangélista — némiképp túlterhelik a kompozíció bal felét a jobb féllel szemben. Korában említettem már a toruni kompozíció mérlegszerűségét. A «Levétel a keresztről)) mozgalmas jelenetének a kép jobb szélén döbbenetes tárgyi összegezése a levegőbe meredő halott láb, a létra részlete, alatta fogóval, szeggel és néhány kőzoltatott. Ld. még a 18. jegyzetet. — Ez a részlet nem a legkisebb kölcsönzés ezen a lapon, ahol az intérieur-jeleneten kívüli háttér részletek legtöbbje még apróbb, vázlatos ismétlése idegen példáknak. 32 Ez az arctípus — bár egy általánossá vált németalföldi típusnak felel meg, amelynek első ábrázolói Rogier van der Weyden és a «Elémalle-i mes ter» — elég egyéni itt ahhoz, bogy pl. E. Winkler ennek nyomán és hivatkozva ismerje föl a krakkói Behem-kódex miniaturainak és MZ mester metszeteinek kapcsolatát (Winkler, F.: Der Krakauer Behaim-Códex. Berlin, 1941, 2(3 ós ff. «Eine auffällige Vorliebe, die vielleicht Fingerzeige für die Herkunft unseres Künstlers (t.i. a Behem-Kódex miniátorának) enthält, hegt es für die Stiche des Monogrammis ten MZ*. Ennek a kapcsolatnak a részletes bemutatása fontos eredményre vezet a Behem-kódex mesterének és MZ mester valamint MS mester œuvre-jenek összekapcsolásában. 33 Hasonló részlet a krakkói székesegyház Fájdalmas Mária-oltárának «Levétel a keresztről*-tábláján, ahol a létrának a földön álló vége és a szegek és szerszámok hasonlóképp jelennek meg, ehelyütt a Fájdalmas Mária bemutatásának ikonográfiái tartozékaiként. Reprodukálva: Walicki, M. : La peinture d'autels et de retables en Bologne. Paris, 1937. Pl. XXXVII. ós u.ő. : Malarstwo Polskié, Gotyk, Renesans. Nr. 83. 34 A későbbi csoportba sorolható lapok technikailag hasonlíthatatlanul finomabbak a ^Keresztelő Szt. János fej vételénél)) és egyetlen más metszet-kompozícióban sem követett